tag:blogger.com,1999:blog-68547134981805010372024-03-13T16:47:18.884+01:00Az elég jó anya naplója“Ha azt akarod, hogy gyerekeidnek nyugodt életük legyen, hagyd őket egy kicsit éhezni és fázni.” (kínai bölcsesség)T. Held Ritahttp://www.blogger.com/profile/02891578151940087304noreply@blogger.comBlogger19125tag:blogger.com,1999:blog-6854713498180501037.post-2616216204341751202014-07-01T00:40:00.000+02:002014-07-01T00:59:02.635+02:00A suli-ügyOlyan volt, mint derült égből a villámcsapás, azon az esős május végi napon, amikor az óvodából kilépve fiam osztálytársának anyja fogadott, és magyarázkodni kezdett, hogy "megígértem, hogy csak akkor zavarlak, ha nagy baj van, hát most van, mert a Te gyereked is egy ilyen papírt kapott", és átnyújtott nekem ez félbevágott A4-es lapot hivatalos aláírással pecséttel, melyen a következő szöveg volt olvasható: " Tisztelt Szülő! A későbbi konfliktusok elkerülése érdekében kérjük, hogy a tanév befejezéséig gyermekét a porta előtt várja.", kelt, satöbbi. Gyerekem osztálytársnője azt is elmondta, hogy csak neki és Ákosnak elmagyarázták, hogy anyukájuk most nem jöhet be év végéig az iskolába. Felszaladt a szemöldököm, és bár még korai volt, hogy a fiamért menjek, gondoltam ezt jobb frissen megbeszélni az illetékessel, így a játszótér helyett azonnal az iskola felé vettem az utamat. Szerencsém volt, az igazgatónő az aulában volt, kezében az ebédes tálcával, én pedig megkértem a portás nénit, hogy engedjen be, mert fontos mondandóm van. Az igazgatónő kijött a kis elszigetelt helységbe, és nincs mit szépíteni a dolgon teljesen érdektelenül hagyta, hogy mit is akartam neki mondani. Azzal váltunk el, hogy én is írásban válaszolok az övére. (Kis türelem, mindjárt jön az ok, az előző nap története is...)<br />
<br />
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-sQ1CpeD5vW8/U7Hh9Wtj1vI/AAAAAAAAAQ8/6aZI-QNnzlk/s1600/calm_after_the_storm____by_darkfear_10-d5hog3t.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-sQ1CpeD5vW8/U7Hh9Wtj1vI/AAAAAAAAAQ8/6aZI-QNnzlk/s1600/calm_after_the_storm____by_darkfear_10-d5hog3t.jpg" height="217" width="320" /></a>A tiltás ellenére aznap még bementem, hogy az osztályfőnökkel is tudjak beszélni, aki a papírt átadta a gyerekeknek, és még mindig teljesen értetlenül tőle is megkérdeztem, hogy most mi is folyik itt pontosan. Ő megnyugtatóan mosolygott és csak annyit mondott: "Mi ismerünk téged, nincs semmi baj, szorítsd össze a fogad az év végéig." Tessék? Annyira meglepődtem, hogy egy hang nem jött ki a torkomon, csak a fejemet ingattam elképedésemben. Már az autóban ültem mind a két gyerekkel, amikor annyira összeszedtem a gondolataimat, hogy megkérdezzem magamtól, hogy miért is kellene összeszorítanom a fogamat? Miért ne álljak ki magamért? Miért tanítsam azt a fiaimnak, a jövő férfiainak, hogy hogyan kell meghunyászkodni amikor belém rúgnak? Hát egy frászt! El fogom mondani. Lenyugszom, és el fogom mondani.<br />
<br />
Másnap jókislány módjára a megengedett három négyzetméteren vártam a csemetém kijövetelét az iskolából, amikor meglepetésemre megint az osztályfőnöknő jelent meg az üvegkalitkában, és elmondta nekem, hogy mennyire szerencsétlen volt az előző nap, és "nincs harag az igazgatónő szívében", de aznap karambolozott és éppen az MRI vizsgálatról jött, és valószínűleg ezért volt olyan ideges. Én válaszoltam rá, hogy rendben az ember ezeket mind megérti, de egy iskolaigazgató nem ad ki a kezéből hirtelen felindulásból ilyen papírokat, ha azt mondta volna, hogy most éppen nyomorultul van, jöjjek vissza másnap, vagy két nap múlva megértettem volna, arról nem is beszélve, hogy én sem voltam a csúcson, három nappal később altatásos nőgyógyászati műtét várt rám, még sem haraptam le senki fejét feszültségemben.<br />
<br />
Így pénteken kistáskával és jegyzetfüzettel felszerelve bevonultam a kórházba, és azzal töltöttem a műtétig az órákat, hogy megfogalmazzam a válaszlevelemet. Íme, ebben van benne a konfliktus forrása is.<br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<o:OfficeDocumentSettings>
<o:AllowPNG/>
</o:OfficeDocumentSettings>
</xml><![endif]--><br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:TrackMoves/>
<w:TrackFormatting/>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:DoNotPromoteQF/>
<w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther>
<w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian>
<w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
<w:SplitPgBreakAndParaMark/>
<w:EnableOpenTypeKerning/>
<w:DontFlipMirrorIndents/>
<w:OverrideTableStyleHps/>
</w:Compatibility>
<m:mathPr>
<m:mathFont m:val="Cambria Math"/>
<m:brkBin m:val="before"/>
<m:brkBinSub m:val="--"/>
<m:smallFrac m:val="off"/>
<m:dispDef/>
<m:lMargin m:val="0"/>
<m:rMargin m:val="0"/>
<m:defJc m:val="centerGroup"/>
<m:wrapIndent m:val="1440"/>
<m:intLim m:val="subSup"/>
<m:naryLim m:val="undOvr"/>
</m:mathPr></w:WordDocument>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="true"
DefSemiHidden="true" DefQFormat="false" DefPriority="99"
LatentStyleCount="267">
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Normal"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="heading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="35" QFormat="true" Name="caption"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="10" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" Name="Default Paragraph Font"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="11" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtitle"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="22" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Strong"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="20" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="59" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Table Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Placeholder Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="No Spacing"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Revision"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="34" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="List Paragraph"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="29" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="30" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="19" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="21" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="31" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="32" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="33" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Book Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="37" Name="Bibliography"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" QFormat="true" Name="TOC Heading"/>
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]-->"Tisztelt Igazgatónő!
<br />
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Porta előtti beszélgetésünket folytatom ezzel a levéllel, amikor
tájékoztatom Önt, hogy az iskola területéről való kitiltással a
legmesszebbmenőkig nem értek egyet, és mind a levél tartalmát és az egész ügy
kezelési módját visszautasítom és elfogadhatatlannak tartom. Mivel az egész
döntés és az írásbeli határozat úgy született, hogy Ön egyoldalú információkra támaszkodott,
hadd tájékoztassam a másik oldal részleteiről, amit a kitiltás előtt ismernie
kellett volna ahhoz, hogy tisztán lásson a történteket illetően, és hozzon
méltó döntést a saját és az iskola nevében.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
A szóban forgó napon A.A., jómagam és két óvodáskorú
gyerekünk fél négy után vártuk az iskolás csemetéink kijövetelét a <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>3. c. osztályterméből. A fiúk csendben a padon
álltak, és ha ezért most kiközösítés és megbélyegzés jár is, akkor is
elvállalom, hogy cipőben álltak a padon. Csendben. Ekkor az eddig a
mellékhelységben tartózkodó osztálytárs elhaladt mellettünk egy árva szót sem
szólva, bement a terembe, és a következő percben A. lánya jött ki a hírrel,
hogy „Anya, baj van, hogy a fiúk a padon állnak”. Pár másodperc múlva M. néni az osztálytanító,
és mögötte a fél osztály állt a folyosón, tájékoztatva minket, hogy nem szabad a
padon állni. És most megállnék egy pillanatra, mert innentől fogva nagyon
fontosak a részletek.<br />
</div>
<div class="MsoNormal">
Egy: Az említett osztályban régóta probléma az árulkodás. Kettő:
Nekem személy szerint is volt már ilyen esetem, hogy egy bizonyos gyerek egy
héten négyszer jelentett engem a tanítóknak, hogy rendetlen a kisfiam, de mire
kiértek, már le volt rendezve az ügy, és sem vagyok teljesen aszociális, sem amorális.
Ennek ellenére, amikor sokadjára történt ez meg, és odamentem az illető
kisfiúhoz, és megkértem, hogy legyen szíves ha baja van bármelyik gyerekem
viselkedésével, nekem szóljon, én vagyok az anyjuk. A gyerek megértette, részéről
az árulkodások megszűntek. Három: A fenti eset miatt én tökéletesen megértem,
hogy A-nak miért forrt túl az agya, és azzal, amit mondott az anyaságának a
megkérdőjelezéséről teljesen egyetértek. A stílussal nem. Négy: M. néni minden
támadó jelleg nélkül beszélt, de mögötte volt az egész osztály füle, és volt a
levegőben egyfajta vindiktív hangulat. A gyerekek érezték, hogy most valakit le
fognak durungolni, és hallani és látni akarták. Itt jön A. haragjának és az
én kényelmetlenségemnek az oka, hogy M. néni hagyta, hogy az egész osztály
kisurranjon hallgatózni. Most pedig kéretlenül is Okos Tónit fogok játszani, és
leírom, hogy hogyan kellett volna ezt kezelni. Régi bölcsesség, ha valamire
odafigyelünk akkor erőt adunk neki. Véleményem szerint ebben az osztályban,
ahol egyébként is dívik az árulkodás, nem lenne szabad odafigyelni azonnal az
árulkodóra, mert ezzel csupán megerősítem az árulkodás jogosságában, és az
összetartás ellen dolgozom, amit az osztálynak is meg kellene tanulni használni
egymással szemben is. Azzal, hogy felnőtteket is beárult, alapvetően az
árulkodó a saját nagyságát akarta növelni ezzel, és figyelmet magára vonzani.
Sajnos ebben az esetben mindkettő sikerült. Természetesen nem azt mondom, hogy
egy felnőttnek mindig igaza van, de az árulkodót le kellett volna ültetni,
elmagyarázni, hogy erről már volt szó (mert volt!), és ez alapvetően nem az ő
dolga. Egy-két perc múlva, meg ki lehet menni azokhoz, gyereksereg nélkül,
nyugalomban, és privát elmondani nekik, hogy mit szeretnénk, vagy mit nem. Öt:
Én, mialatt A. kieresztette a hangját, a megszokott technikámhoz fordultam,
lehajoltam az árulkodóhoz, megfogtam a kezét, és normál, emberi hangon őt is
megkértem, hogy ha baja van a Vilmos viselkedésével, akkor nekem szóljon.
Visszakérdeztem, hogy érti-e, hogy mit mondok, és pozitív választ kaptam. Hat:
Kronológiailag visszaugorva, a nagyobbik fiam a többiek előtt ért ki a
folyosóra, és előttem rendre utasította a testvérét, miközben M. néni hátulról
megerősítette, hogy szólhat a testvérének. Nos, én úgy gondolom, hogy ha én is
jelen vagyok, akkor ne a testvérének szóljon, hanem velem beszéljen, mert így
gyakorlatilag az iskolás fiam átnyúlt a fejem felett a kicsi megregulázásában,
fölém növesztette magát ezzel, az én hatáskörömbe nyúlt bele, ez minálunk
tiszteletlenségnek számít. Ha ez az én (túl)érzékenységem, akkor ezt is
vállalom. Hét, és itt be is fejezem a számolgatást, mert ez egy mágikus szép
szám: Amíg A. mondta a magáét, én egy másik anyukával lefolytattam egy másik
beszélgetést is, az aznapi hegedűkoncert részleteiről.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Remélem ezek után egy kicsit érthetőbbé válik miért esett le
az állam, amikor másnap délután megtudtam, hogy év végéig ki vagyok tiltva az
iskolából. Az első kérdésem magamban az volt, hogy miért is? Ezután következett
a mi ominózus beszélgetésünk a porta előtt - természetesen, mert be már nem
mehettem - ami csupán csalódottságot, és bevallom, dühöt keltett bennem. Mert
Önt nem érdekelte, hogy mi történt előző délután. Ön azt állította, hogy óvodás
gyerekeink folyamatosan rendetlenkednek, és zavarják a tanulási-tanítási
folyamatot. Ennek ellentmond az Ön által bevezetett szabály, hogy senki nem
léphet az iskola területére fél négyig, a tanítás befejezéséig. Az is felmerül
bennem, ha Ön pedagógus, akkor tisztában kell lennie azzal, hogy az iskolát
megelőző években, és az alsó tagozaton is a gyerekek főleg empirikusan élnek,
tanulnak, fedezik fel a világot. Az, hogy egy óvodás nem teljesen szabályszerűen
viselkedik az iskolában, tapogat és rohangál, számomra normálisnak tekinthető,
de lehetséges, hogy én nem vagyok normális. Ebben az esetben boldogan vagyok ilyen.
Hozzáteszem, hogy az iskola tanulói részéről ennél extrémebb viselkedést is szoktam
tapasztalni az említett délután időszakban a folyosón. A teljesség igénye
nélkül: labdázás, szekrényajtó csapkodása, üvöltözés, veszekedés, a saját szememmel
láttam, hogy egy szülőt kislabdával dobtak fejbe, szelet kenyeret rugdostak, és
az osztályteremből kiszabadulva úgy markoltak fel ezt-azt a szekrényekből, hogy
tartalmának egy része a földön landolt és ott is maradt, anélkül hogy a gyerek
visszapakolta volna őket. De én ezeket nem tartom fontosnak. (A szülő fejbedobását
igen...), mert a gyerekek ilyenek. Amit fontosnak tartok, hogy ne maradjanak
ilyenek, és úgy érzem, hogy én, mint szülő ezt a feladatot el is látom. Nincs szükségem
külső segítségre, amikor volt, akkor kértem. Soha nem állítottam, hogy ezt tökéletesen
csinálom, soha nem állítottam, hogy angyalkákat nevelek, de magunk között szólva:
nem is akarok. De magamnak és a gyerekeimnek is fenntartom a tévedés jogát, és
ezt adom másnak is. Ez tesz minket emberivé. Természetesen, ha tudomásom van a
pontos viselkedési kódexről, amit elvárnak, akkor azt betartom, és legjobb
tudásom szerint betartattatom a gyerekeimmel is, még akkor is, ha nehezükre
esik. Erre az eltelt három év alatt volt már példa. A szabály, az szabály,
viszont akkor legyen érvényes mindenkire ugyanúgy.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Amit most írásban is visszautasítok, hogy 42 felé vészesen
közelítve, gyerekként kezeljenek, a porta előtt kelljen ücsörögnöm, mint egy
számkivetettnek, míg mindenki más ki- és bejárkál, mindezt azért, mert az
ötéves gyerekem a padon álldogált. Vagy azért, mert bemászott a szekrénybe,
ahonnan azonnal kijött, amikor rászóltam, vagy azért mert piszkálta az ablakra kitett
munkákat, amit abbahagyott, amikor megkértem rá, vagy amikor megdöngette az ablaktáblát,
de azonnal leeresztette a kezét, amikor közbeléptem. Valóban hosszú a sor. De ő
egy gyerek. Egy gyerek, aki ma reggel azt mondta, hogy kinn kell ülnünk, mert a
„Mami kiabált” (!). A nagyfiam az apját sem engedte be az iskolába, mondván
hogy ki van tiltva. Érzi ezt? Érti ezt? Úgy nevezik: megbélyegzés... és már a
gyerekeim fejébe is bekúszott egy teljesen torz verzióban. Miért is ne kúszott
volna be, amikor átadnak neki (!) egy pecsétes cédulát, és elmagyarázzák neki,
hogy anya mostantól nem jöhet be az iskolába. Nem velem beszélte meg a szemembe
nézve, hanem a gyerekem kapott egy cetlit, hogy ejnyebejnye anya rosszul
viselkedett, mehet a sarok helyett a porta elé a padra. Ezt kerek perec kikérem
magamnak, a saját és a gyerekeim nevében is, mert kimeríti a méltánytalanság és
tiszteletlenség fogalmát. Persze van még itt egy kardinális probléma. Mert azt
már látom, hogy mi jár annak, akinek a kisebb gyereke „rendetlenkedik” az
iskolában, erre példát statuált, ez nem kérdés, de remélem innentől fogva
mindenkire érvényes lesz ez a szigor. Amit nem látok, nem értek, hogy mit tesz
Ön akkor, ha az egyik tanárát bármiféle támadás éri. Papíron ugyanis nem erről szól
a fáma, mert akkor én nem lennék benne. Tehát mint pedagógus a pedagógustól
hadd kérdezzem meg: Mit is üzen most ezzel? Számomra kusza a kép.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Én ennek az iskolának, kiemelten Ákos osztályfőnökének nagyon hálás
vagyok azért, mert az én kissé nehezen kezelhető, némileg különc kisfiam hihetetlenül
pozitív változáson ment keresztül az elmúlt években, az első osztály kezdete
óta. Nem volt könnyű vele, gondolom ma sem mindig az, de a fejlődés
megkérdőjelezhetetlen. Nem gondolom, hogy glóriát érdemelnék a fejem köré
azért, ahogy a fiaimat nevelem, neveljük a férjemmel, de szerintem elvehetetlen
tény, és remélem az osztályfőnök is megerősít ebben, hogy mindig együttműködő
partner voltam kommunikációban és cselekvésben is. Ezért duplán esik rosszul,
hogy, mindenféle jelzés, kérdés és megbeszélés nélkül nagy pecséttel teszik ki
a szűrömet. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Az iskola és az osztályfőnöknő iránti megbecsülésem és tiszteletem jeléül ezt a levelet jelenleg megtartom házon belül, de amit elvárok,, az egy írásos dokumentum, amelyben megsemmisítik a kitiltásomat, és egy sajnálommal kárpótolnak engem és a családomat az erkölcsi és lelki károkért, amik bennünket értek."</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-HlGKowmvQtU/U7HiBMt-TlI/AAAAAAAAARE/75HpLXylNGM/s1600/light-1-a.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/-HlGKowmvQtU/U7HiBMt-TlI/AAAAAAAAARE/75HpLXylNGM/s1600/light-1-a.jpg" height="213" width="320" /></a>Eddig a levél. Nem adtam oda az igazgatónőnek. Az ofő meggyőzött, hogy nincs nagy gond, meg fogjuk tudni ezt beszélni ember módjára, és reggel nyugodtan menjek be, csak délután maradjak kinn a kicsivel. Másnap már délután is bemehettem, kezdett megnyugodni a lelkem, tán mégis csak látják, hogy nincs se szarvam, se patám. Vártam az időt, hogy megbeszélhessük a dolgokat az igazgatónővel. Eljött az év vége, évzáró, és a rákövetkező héten betelefonáltam az iskolába, és sokadszori próbálkozásra sikerült is utolérni, és adott nekem-nekünk egy két héttel későbbi időpontot a beszélgetésre. Eltelt a két hét, és az adott napon kiglancoltam a gyerekeimet és magamat is, utóvégre fontos dologról van szó, és beautóztuk a szokásos fél órát és 15 kilométert az iskoláig. Bekopogtam a porta üvegablakán és mosolyogva közöltem jövetelem célját a portásnővel, és kértem hogy szóljon az igazgatónőnek. "Nincs itt." - hangzott a kikerekedett szemű válasz. Ekkor én is elkezdtem kerekedni. "Ezt nem mondja komolyan..." Teljesen komoly volt, vártunk negyven percet, bár az ösztöneim azonnal jelezték, hogy nem fog jönni, és a telefonszámom hátrahagyásával és a kéréssel, hogy hívjon vissza, távoztunk. Le voltam forrázva. Ennyit ér egy szülő? Ennyit ér, ha valaki nem problémát, hanem megoldást keres? Legbelül fenntartottam még egy lehetőséget, egy pozitív kimenetelűt, hogy úgyis fel fog hívni elnézést kér, és rendben lesz minden.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-SdXGj53FCQE/U7HiFZAePoI/AAAAAAAAARM/muv9hCGuWt0/s1600/to-be-creative-is-to-be-misunderstood.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-SdXGj53FCQE/U7HiFZAePoI/AAAAAAAAARM/muv9hCGuWt0/s1600/to-be-creative-is-to-be-misunderstood.jpg" height="212" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
Nem hívott. Sem pénteken, sem hétfőn. Én telefonáltam hétfőn, megint én, ekkor már éreztem, hogy nem túl páros ez a párbeszéd. Bevallom, azt hittem, hogy első mondatával exkuzálni fogja magát a kihagyott péntekért. Nem tette. Csak amikor megemlítettem, akkor hangzott el "jaj, elnézést, de..." De? Az elektronikus kommunikáció korában? Még az se kellett volna hozzá, csak egy jól bevált vonalas telefon, hogy odacsörögjön az iskola portájára, hogy elmondják az ott várakozó anyának a két gyerekével, hogy "sajnálom, ez ma nem fog összejönni".</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Én vagyok az, aki bevállalta, hogy minden nap bebumlizok Budapestre a gyerekkel, mert fontos nekem, hogy hogyan és kitől tanul, meggyőztem a férjemet, minden tiltakozása ellenére, hogy ez nagyon kell nekünk, mert a gyereknek kell ez az iskola és életbevágó, hogy hol tanul. Fontos. De most itt vagyok letörve, mert nem érzem, hogy a másik fél ugyanolyan fontosnak érezne engem, vagy a gyerekemet ebben a kapcsolatban. Meg vagyok döbbenve, hogy egy igazgatóváltásnak ilyen, és ekkora következményei lehetnek, a régi előtt ma is leborulnék, annyi erővel és szeretettel tette a dolgát, most ha hagyom magam elsodortatni az érzelmeim által, csak kiborulok.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Szerencsére az Én-képem elég erős ahhoz, hogy ne érezzem magam sokáig sértve, továbbra is megoldásokat keresek a viszály helyett, de van egy pont, és ez az, ahol vissza kell jeleznem, hogy ezt a bánásmódot nem viselem el. A bizalmam sajnos azonban gyengébb, az igazgatónő emberileg úgy ment össze a szememben, mint a 90 fokon mosott gyapjúpulóver, és most itt ülök, kétségek között, hogy mi a helyes lépés, ha elviszem a gyerekemet onnan, ami idáig bevált, vagy vigyem, a talán-jobba, az ismeretlenbe. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
A taoista filozófia szerint a hatalom szolgálat, innen mindenki fejezze be magának...</div>
<br />
<br />
<br />
<span style="font-family: "Calibri","sans-serif"; font-size: 11.0pt; line-height: 115%; mso-ansi-language: HU; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-bidi-language: AR-SA; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-fareast-font-family: Calibri; mso-fareast-language: EN-US; mso-fareast-theme-font: minor-latin; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"></span><br />T. Held Ritahttp://www.blogger.com/profile/02891578151940087304noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6854713498180501037.post-87835600959967248312014-01-30T11:05:00.000+01:002014-01-30T11:20:44.789+01:00Találkozás a Térben<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-COhvaY4JpSo/Uuog_5zmsjI/AAAAAAAAAPA/QU1XcUPDrGo/s1600/K%C3%A9p+172.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-COhvaY4JpSo/Uuog_5zmsjI/AAAAAAAAAPA/QU1XcUPDrGo/s1600/K%C3%A9p+172.jpg" height="240" width="320" /></a></div>
M<span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: small;">iért is vágtam bele a terápiába? Egyszerű kérdés, bonyolult lépés. Szükségem volt rá. Nem olyan volt, mint amikor az embernek egy pohár vízre van szüksége, nem az életem múlt rajta, hanem az életminőségem. Pontosabban, akkor még nem az életem múlt rajta, de évekkel később annak is eljött az ideje. Már korábban írtam róla, hogy az én folyamataim beindítója a gyerekszülés, pontosabban annak a hagyományos módon vett nem-megvalósulása volt, és az ezt követő bűntudat, önvád, magammal való diszharmónia vitt rá erre a lépésre. Lehet mondani, hogy túl drámai az alkatom, elvállalom ezt is, azonban mindenki életében vannak pontok, amikor eldöntheti, hogy elviseli, túléli, vagy feloldja a benne lévő és a külvilágban megjelenő feszültséget.</span></span><br />
<span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: small;"><br /></span></span>
<span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: small;">Amikor az első kisfiam született, nem gondoltam, hogy a bennem lévő vihart bárhogy is csendesíteni lehet (<a href="http://azelegjoanya.blogspot.hu/2012/11/mibol-lesz-szupermami.html">http://azelegjoanya.blogspot.hu/2012/11/mibol-lesz-szupermami.html</a>), szenvedtem és megszenvedtem, és úgy gondoltam, hogy ezt nekem már másként nem lehet. Valamiféle remény akkor ébredt bennem, hogy az egész folyamat felülírható, amikor várandós lettem a másodikkal, annyira akartam, annyira vártam, hogy most megtapasztalom azt az érzést, ami pozitív kicsengésű világrahozatal lesz, hogy azzal gyógyítom magamat és ezzel - homályosan sejtettem - Elsőszülöttemet is. Mindezen várakozások után még nagyobb volt a sokk, hogy másodszor sem sikerült. Halálélmény, császármetszés, egészséges csecsemő.... és selejtérzés. <i>Már megint nem sikerült.</i> Mi a baj velem? Miért nem tudom azt, amit a nők milliói gond nélkül megtesznek nap mint nap? Miért én? <i>Miért én?</i></span></span><br />
<span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: small;"><br /></span></span>
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-EGTiUnOaD18/UuogjfXWr7I/AAAAAAAAAO4/xyY5A8zmZm4/s1600/K%C3%A9p+222.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/-EGTiUnOaD18/UuogjfXWr7I/AAAAAAAAAO4/xyY5A8zmZm4/s1600/K%C3%A9p+222.jpg" height="240" width="320" /></a><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: small;">Ahogy az lenni szokott, mindig van választási lehetőség az Élet elém is sodort egyet. A húgom és a barátnője akkoriban kezdtek Hellinger terápiára járni, és meggyőzték megtépázott magamat, hogy még ha nem is hiszek a sikerben, egy próbát megér. A helyzet érett volt, bennem a változás iránti igény érett volt, így Vilmos születése után hat héttel már terápián voltam. Mint általában a szerencsés első alkalmak, katartikus volt ez is. Ugyanakkor ráébresztett egy listányi dologra, amin dolgozni akartam, olyan volt, mint a hagyma rétegei, amik szép lassan váltak le a legbelső részről. Nem lettem függő, nem jártam terápiába minden hónapban, de ha valami elérte a forráspontot, akkor tettem érte. ... és nem ellene...</span></span><br />
<span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: small;"><br /></span></span>
<span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: small;">Napnál világosabb, hogy a gyerekeim fontosak számomra, minden anya így érez, így teljesen természetesen eljött az idő, amikor olyan feszítő kérdésekkel mentem terápiára, amik a gyerekeimet, és az én anyaságomat érintették, és volt ilyen szép számmal. Nem éreztem magam jó anyának. Még csak Elsőszámú ugrált körülöttem, de én akkor sem éreztem magam jó anyának, és joggal. Szívem legszebb érzéseivel szerettem a gyereket (és szeretem ma is), de ő hihetetlen érzékkel mindig meg tudta nyomni rajtam azokat a gombokat, amiktől felrobbantam. Heves természetű vagyok, így ezek a robbanások általában üvöltözéssel végződtek, és megnemértéssel végződtek. <i>Miért is kiabáltam én itt?</i> <i>Mi volt ennek az értelme? Mi volt ennek a haszna?</i> Értelmes válaszom nem volt ezekre a kérdésekre, így csak magamat ostorozhattam, hogy már megint szemét voltam, elő a bűntudattal! Végül is állítottam (terápiásan megdolgoztam) ezekre a témákra is, és lassan leesett a tantusz, hogy ahogy lassan én változom, úgy változik velem a gyerek, a gyerekek is. De nekem ez nem volt elég. Nyitott szemmel jártam, és láttam anyaként és (akkor még) gyakorló pedagógusként is, hogy <i>mindenkinek vannak gombjai,titkos pontjai, és a gyerekei száz százalékos biztonsággal tudják ezeket nyomogatni.</i> A gyerekek kristálytiszta tükröt tartanak elénk magunkról. Nem biztos, hogy minden esetben kellemes tükörbe nézni. Viszont ha ez így van, akkor a gyerek lehet a kulcs a megoldáshoz is, csak meg kell fejteni a kódot, hogy megértsük mit is próbál közvetíteni nekünk.</span></span><br />
<span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: small;"><br /></span></span>
<span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: small;">Elkezdtem figyelni a sajátjaimat, koránál fogva leginkább az Elsőt, és próbáltam analizálni. <i>Egyáltalán nem ment.</i> Igazából gyerekes volt azt hinni, hogy pont azt fogom részleteiben látni, megérteni, ami ennyire közel van hozzám. Ölelj magadhoz valakit, és mondd el pontosan mit is visel. Nem fogod tudni megtenni. Kell egyfajta távolság ahhoz, hogy az ember rálásson akármikori problémájára. Ekkor jött az ötlet, hogy valahogy be kell emelnem a gyereket a gyógyulási folyamatba.</span></span><br />
<span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: small;"><br /></span></span>
<span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: small;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-SbQ7eOUX1xY/Uuoc1kvyMPI/AAAAAAAAAOc/rB16AeUlgqY/s1600/2011aug-2012feb+173.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/-SbQ7eOUX1xY/Uuoc1kvyMPI/AAAAAAAAAOc/rB16AeUlgqY/s1600/2011aug-2012feb+173.JPG" height="240" width="320" /></a>Elmondtam az ötletemet a terapeutámnak, Kövesdi Krisztinának, és neki tetszett a gondolat. Egy hónappal később már együtt többedmagunkkal beszéltünk a részletekről, és egy hónapra rá elkezdtünk egy éles próbát is, kivel mással, mint a saját csemetémmel. (Régen a kutató orvosok is magukon próbálták ki először a szérumot... a különbség annyi, hogy itt nem lehetett szó bántásról, vagy elrontásról, a Hellinger terápia, mert részleteiben ezt használtuk, mindig a szeretet rendjének visszaállítását célozza.) Nem fogok hazudni, nagyon nehéz volt. Nekem is, és neki is, sőt a Kicsi sem maradt érintetlen a történetben. De amit kaptunk általa az messze meghaladja azt, amit adnunk kellett érte. Amikor a terápiás Térben (<a href="http://anyulurege.hu/a_morfogenetikus_mezo">morfogenetikus mező</a>) találkoztam így először a gyerekemmel (ehhez a gyereknek nem kell jelen lennie, képviselő jeleníti meg), magával ragadott az érzés, hogy mekkora szeretet köt minket össze. Elsöprő volt. Nekem pedig, bűntudat-tépázottan, rosszanya-tudattal pont erre volt szükségem. Tudni, hogy a gyerek tudja hogy szeretem, még akkor is, ha ordibálok, és nem tudom mindig azt nyújtani, amit szeretnék. Teljességgel feltétlen szeretetet tapasztalhattam meg, amit sejtettem, de elhinni nem mertem.</span></span><br />
<span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: small;"><br /></span></span>
<span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: small;">A második fázisban - ennek meglátásához kellett a külső szem - rá kellett jönnöm, hogy mit közvetít a gyerek azzal, ami engem idegesít, <i>mi a mondandója</i>. Lassulásra, szemlélődésre és <i>látásra</i> invitált, és tanított, hogy nekem is meg kell engednem magamnak a saját kreatív folyamataimat, és neki is a sajátjait. Ahogy telt az idő, egyre inkább
másként láttam és látom a fiamat, és egyre könnyebben látom másként a fiamat. Olyan érzés
néha ránézni, mint az átlátszó műanyag mögé rejtett óraműre, értem már miért
tesz bizonyos dolgokat, ahogy teszi. Már azt is értem, hogy miért nem pakolja
el a zokniját, és mert értem, elkerül a düh. Egyfajta gyönyörűséges egységérzés
kerít hatalmába, hogy egy vérből valók vagyunk. Látom, hogy ugyanazok a rugók dolgoznak bennünk, látom magam a tükrében. Tetszik a kép. Már tetszik a kép. Ő is elérte a célját,
elkezdtem lassulni, és ezt minden idegszálával érzékelte-érezte, mert kettőnk kapcsolatában
ott és akkortájt reneszánsz köszöntött be, olyan harmóniában telt az a nyár,
amire évek óta nem volt példa. Persze minden gyereknek más a mondanivalója, mindenkinek más a feladata, amit meg kell ugrani. Ez az én példám volt az egyik gyerekkel. Az egyik példám, és csak az egyik gyerekkel. </span></span><br />
<br />
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-fBa84mxY-pg/UuodHJEN3_I/AAAAAAAAAOk/5v2sZtlGSVI/s1600/2011aug-2012feb+159.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-fBa84mxY-pg/UuodHJEN3_I/AAAAAAAAAOk/5v2sZtlGSVI/s1600/2011aug-2012feb+159.JPG" height="240" width="320" /></a><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: small;">Mondják, hogy puding próbája az evés, a mienk az idő volt, van és lesz. Meg tudjuk-e tartani az összhangunkat, tudunk-e továbbra is egy nyelvet beszélni? Most így majdnem négy év távolából ki merem jelenteni, hogy sikerült. Természetesen voltak és lesznek köztünk súrlódások, nem is ezeket akartam gyökerestül kiirtani... mi a megértést céloztuk meg, egymás megértését, és ezen túl egymás elfogadását. Erre persze lehet azt mondani, hogy az teljesen természetes, hogy egy nő érti és elfogadja a gyerekét... Persze van ilyen is, nekem is két teljesen különböző gyerekem van különböző történetekkel, célokkal és stílussal, és teljesen másként állítanak nekem kihívásokat. Másként és máskor. De mindig állítanak kihívásokat, és ahhoz, hogy ezeket szépen lehessen kezelni, szükség van egy biztos alapra, számomra ezt adta meg, hogy a kellő időben bevallottam magamnak, hogy nekem <i>ez egyedül nem megy</i>. Ahogy haladunk előre az időben más és más gubancok, történetek, kihívások és megoldások, sikerek tükröződnek vissza a gyerekekben. Így lett a neve is a terápiának: Tükör. Mindig olyat mutat, ami van.</span></span><br />
<span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: small;"><br /></span></span>
<span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: small;">Lehetséges - velem is megtörtént - hogy olyan anya, apa tudsz lenni az egyik gyereked felé, amilyen szeretnél lenni, és valami miatt, a másikkal gondod van. Valami miatt, valamit aktivál benned, a múltadban, a személyiségedben, ami mellett nem tudsz elmenni.</span></span><br />
<span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: small;"><br /></span></span>
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-cFZ9RsvwQiQ/UuogPhAfCpI/AAAAAAAAAOw/Qm8rAaW1ADI/s1600/K%C3%A9p+269.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/-cFZ9RsvwQiQ/UuogPhAfCpI/AAAAAAAAAOw/Qm8rAaW1ADI/s1600/K%C3%A9p+269.jpg" height="240" width="320" /></a><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: small;">Tudom, hogy kockázatos dolog<i> ilyen</i> témájú cikket írni, mert körülbelül fél másodperc alatt minősítenek beszámíthatatlannak és komplett hülyének. Tudom. Meglátni azt, hogy az anyaság olyan kihívást jelent, amihez esetleg egyedül kevés vagyok, ez fáj. Éppen ezért mindenki bőszen védi magát, ha anyaságról, apaságról van szó. "Én mindent megpróbáltam!" Én is mindent megpróbáltam. Volt, hogy nem volt elég. Természetesen nem kötelező jellegű amikről írok, de ha most bárki is sértettnek, megbántottnak érzi magát, akkor van legnagyobb köze a témához. A szeretet ami egy anyát, apát és a gyerekeket összeköti örökérvényű, elvehetetlen és megkérdőjelezhetetlen, viszont nem mindegy... nem: <i>nagyon fontos, hogy ezt a szeretetet hogyan fejezzük ki. </i>Ebben segít amiről beszélek.</span></span><br />
<span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: small;"><br /></span></span>
<span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: small;">Nem bírom az önfényezést, és nem vagyok jó az önreklámozásban sem, de a hamarosan megszűnő honlapról idemásolom azoknak a véleményét, akik már belekóstoltak ezekbe a folyamtokba.</span></span><br />
<span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: small;"><br /></span></span>
<br />
<div lang="hu-HU" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: small;"><span lang="hu-HU">"</span>Szerintem a legtöbben már
mások nehézségein, problémáin keresztül is sokat tanulhatnak, akár úgy,
hogy felismerik, ez nekem nem is probléma, és ezzel erősítik az
önbizalmukat "lám, ez bennem fel sem merült problémaként", és esetleg
tanáccsal is elláthatják a másikat. Ha a másik problémája mélyen
megérint, ha ráeszmélünk, hogy vannak olyan gondolatok, félelmek, (jó
szülő vagyok-e?, türelmes vagyok-e?, következetes vagyok-e? és ha nem,
az baj-e?) melyek univerzálisak, és szinte minden szülőt utolérnek
valamikor, az megint csak segíthet a dolgokat helyre rakni, a terheket
könnyebbé tenni. De az igazán nagy
felismerések akkor történnek szerintem, amikor az ember a saját
problémáit adja elő, játssza el úgy, hogy közben ott van mögötte a
segítő, aki az egészet kívülről szemléli, és nem érintett benne
érzelmileg. Azok a kérdések, azok az "elejtett fél mondatok" nagyon sok
gondolatot indítottak el bennem, aki azért volt ott, mert sok-sok
gyereke közül az egyikkel igen nehezen találja meg a közös hangot. Annyi
mindent látok most már másképp, megérettem, hogy a kisfiam a
viselkedésével igazából nekem akar segíteni, nekem akar tükröt tartani,
hogy ma már jóval türelmesebb vagyok vele, és próbálom a "muszájaimat"
máshol levezetni, és nem rajtuk. Hogy muszáj jónak lenni, muszáj okosnak
lenni, muszáj fogat mosni, muszáj csak helyesen cselekedni, muszáj
őszintének lenni, minden helyzetben, mindenkivel. Az éltünk ettől még nem vett
180 fokos fordulatot, de ha már a viták egy részénél időben bekattan,
hogy ezt most nem a régi, megszokott sémáink szerint kell lejátszanunk,
már nyertünk. Kevesebb vitát, több nevetést, több megértést, több
lazaságot. Mindenkinek ajánlom, aki megragadt, beragadt egy problémába, és úgy érzi, elfogytak az eszközei." (K. K. Zs.)</span></span></div>
<span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: small;">
</span></span><br />
<div lang="hu-HU" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: small;"><b> </b></span></span></div>
<span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: small;">
</span></span>
<div>
<span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: small;">"Nem tegnap volt, hogy befejeződött a Tükör terápia, de mély
nyomokat hagyott bennem, úgyhogy nem lesz nehéz dolgom összegezni az
egészet. Nekem egy hatalmas lökést adott, elindított egy úton, amit azelőtt
csak keresgéltem, de nem találtam. Furcsán hangzik ez, de így van. Így
utólag bevallom, kicsit szkeptikusan álltam az egészhez, nem tudtam, mi
fog kisülni belőle és azt meg végképp nem gondoltam, hogy úgy fogok rá
visszaemlékezni, mint egy mérföldkőre az életem során. Ami ott történt
azt azóta sem értem igazán, lévén, hogy írástudó, racionális embernek
tartom magam. Nem volt semmi hókusz-pókusz és varázslás, de az eredménye
az lett, hogy a segítségeddel elindultam egy olyan úton, amit 3,5 éve
keresek és nem találok. Nem azt mondom, hogy egycsapásra minden gondom
megoldódott, de azt biztosan mondhatom, hogy látom a fényt végre az
alagút végén.
</span></span></div>
<div>
<span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: small;"> Sosem gondoltam, hogy a kimondott szavaknak ekkora jelentősége és
hatása lehet és lesz majd az én életemben is. Nekem a terápia
megadta azt az erőt, ami elengedhetetlen előfeltétele egy anya
magabiztosságának. Mindig hálás leszek ezért neked, nemcsak magam, de a
kisfiam miatt is, akit az én változásom szintén megváltoztatott.
Leírhatatlan jó érzés látni, hogy az én zárkózott kisfiam hogy válik
nyitott, cserfes kis rosszcsonttá. Aki egy évvel ezelőtt még mögém bújt,
ha bárhová mentünk, most elsőnek ugrik ki a kocsiból és minden érdekli
ami új, ami ismeretlen. Az életünk változott meg ezzel a
lehető legpozitívabb irányba"(E. K.)</span></span></div>
<div>
<span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: small;"><br /></span></span></div>
<div>
<span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: small;">Tudom, hogy az alábbi link családállításként van aposztrofálva, de mivel hasonló technikával dolgozik, ha érdekel,</span></span><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: small;"> </span></span><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: small;">csatlakozhatsz a csoporthoz. Ha bármilyen kérdésed van, várom a hívásod a 06 20 291 97-es telefonszámon vagy emailben az "Elég jó anya" FB profilján. <a href="https://www.facebook.com/events/1456952171195227/">https://www.facebook.com/events/1456952171195227/</a></span></span><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"></span></div>
<div>
</div>
T. Held Ritahttp://www.blogger.com/profile/02891578151940087304noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6854713498180501037.post-73019233880169680472014-01-11T01:54:00.000+01:002014-01-13T09:10:28.734+01:00Az arany bankbetét<a href="http://1.bp.blogspot.com/-Zg4nNN5_Rfw/UtCRtgX6oaI/AAAAAAAAAN8/f0-M47zwpfg/s1600/hrabal_bohumil10.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="224" src="http://1.bp.blogspot.com/-Zg4nNN5_Rfw/UtCRtgX6oaI/AAAAAAAAAN8/f0-M47zwpfg/s1600/hrabal_bohumil10.jpg" width="320" /></a>A kilencvenes évek második felét nem éltem volna túl ép ésszel, ha nem olvasom el az összes Hrabal és Müller Péter könyvet, amire csak rá tudtam tenni a kezem. Ittam, ettem, lélegeztem azokat az írásokat. Bohumil (csak nem sértődne meg, hogy lebohumilozom) már régen a legmagasabb etetőről szórja a magokat a galamboknak, de Müller Péter él és továbbra is ír. Olyannyira, hogy karácsony előtt megjelent egy cikke, amit először elolvastam, aztán kényelmetlenül éreztem magam tőle, aztán utolsó lépésként rájöttem, hogy nem tetszik. Van a végén egy icipici zöngécske, ami ellen kapálózom.<br />
<br />
Tudom, tudom, már szórom a hamut a fejemre, de akkor sem értettem egyet a végével, legalábbis ebben a formában nem, még akkor sem, ha Kaffka Margittól való az idézet, ami a bejegyzés gerincét adja. (<a href="http://www.life.hu/sztarszerzok/20131025-muller-peter-heti-utravalo-97-resz.html">http://www.life.hu/sztarszerzok/20131025-muller-peter-heti-utravalo-97-resz.html</a>) Elolvastam jópárszor, mire tudatosítani tudtam magamban, hogy mi idegesít. Elismerem, hogy én is egy ilyen "zavaros valami" vagyok, szétvetnek a kreatív energiák, bár ügyetlen vagyok, és nem tudom ezeket felhőtlenül a főzés és más otthon végzendő teendőkre átirányítani. Én is egy csúcs-akaró vagyok, fontos (lenne), hogy elismerjenek, hogy tudjam, jól odaraktam magam. (Bár lehet hogy csak magamat áltatom azzal, hogy ér valamit, amit csinálok...) Ami idegesített, az a tanács, a legvégén. "Több lehetőséget - pályák, munkák, szerelem, alkotás, harc, cselekvés és tanulás irányában!" ... és Müller Péter egyetért. Én is egyet értek. De egy alapvető, lényegi, megkerülhetetlen momentum kimaradt. <i>Az időzítés.</i><br />
<br />
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-IBiDW4oyObY/UtCLBgD6OvI/AAAAAAAAANc/-iOqKHz2fzs/s1600/child+art2.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="212" src="http://3.bp.blogspot.com/-IBiDW4oyObY/UtCLBgD6OvI/AAAAAAAAANc/-iOqKHz2fzs/s1600/child+art2.jpg" width="320" /></a>Egy nő, ha már arra adta a fejét, hogy embert nevel fel legjobb tudása szerint, ha már megkapta ezt a feladatot, akkor ezt végre is kell hajtania. Ez a feladat egész embert követel, időszakonként hétszer huszonnégy órában. Vannak olyan helyzetek, amikben nem jó az anyahelyettesítő, kizárólag és csak anyától az igazi. A mai világban viszont szlogenné vált a női önmegvalósítás. Megyünk iszonytató karriert futunk be, (majdnem!) úgy keresünk, mint egy férfi, mindenki
látja, hogy totál multifunkciósok vagyunk, csillogunk, megjelenünk,
dolgozunk vakulásig, mert mi is meg tudjuk csinálni...! Persze,
valósítsuk meg magunkat, rendben van. A drámai változás viszont
óhatatlanul bekövetkezik, ha mindezt egy-két-hár... gyerekkel az
oldaladon akarod véghezvinni. Ha előtte, semmi akadálya. De gyerekkel?
Itt jön be az idő, az a nyavalyás, földi létünk nem elmismásolható
dimenziója. Ha gyereked van, akkor odaadtad magad egy másik ügynek, ha tetszik, ha nem átlépsz egy másik időszámításba, ahol
senkit nem fog érdekelni, hogy már egy éve nem aludtál rendesen,
konferencia lesz, vagy leadási határidő, esetleg kellene vegyülni a
többi vezetővel a Cégnél,<i> elsősorban</i> anya vagy már, feladatod van. Rohansz az iskolába, ha rádcsörögnek, kottát olvasol, pedig előtte erre nem voltál képes, és éjfél után is végighallgatod, ha fáj a lelke.<span data-ft="{"tn":"K"}" data-reactid=".r[3j].[1][3][1]{comment685713874795900_7026185}[0].[0].{right}.[0].{left}.[0].[0].[0][3]"><span class="UFICommentBody" data-reactid=".r[3j].[1][3][1]{comment685713874795900_7026185}[0].[0].{right}.[0].{left}.[0].[0].[0][3].[0]"><span data-reactid=".r[3j].[1][3][1]{comment685713874795900_7026185}[0].[0].{right}.[0].{left}.[0].[0].[0][3].[0].[3]"><span data-reactid=".r[3j].[1][3][1]{comment685713874795900_7026185}[0].[0].{right}.[0].{left}.[0].[0].[0][3].[0].[3].[0]"><span data-reactid=".r[3j].[1][3][1]{comment685713874795900_7026185}[0].[0].{right}.[0].{left}.[0].[0].[0][3].[0].[3].[0].{end}[0]{0}[0]"> Tisztában vagyok vele, hogy nehéz realitás ez, különösen manapság, hiszen ki akarna önszíve és pénztárcája ellen dolgozni? Amit ez a felvetés mondani akar, nem időszerű, sajnos, mert amit ezzel az időszakosan lemondó és feláldozó hozzáállással nem lehet pénzt csinálni, és egyre többször ez nem vegyekemagamnakújcsizmát kérdése, hanem a megélhetésé. Mégis... Ezt nem lehet pénzben kifejezni... de mégiscsak gyűlik valahol, még akkor is ha nem tudom forintra, vagy bármely más földi devizára átváltani.</span></span></span></span></span><br />
<br />
<span data-ft="{"tn":"K"}" data-reactid=".r[3j].[1][3][1]{comment685713874795900_7026185}[0].[0].{right}.[0].{left}.[0].[0].[0][3]"><span class="UFICommentBody" data-reactid=".r[3j].[1][3][1]{comment685713874795900_7026185}[0].[0].{right}.[0].{left}.[0].[0].[0][3].[0]"><span data-reactid=".r[3j].[1][3][1]{comment685713874795900_7026185}[0].[0].{right}.[0].{left}.[0].[0].[0][3].[0].[3]"><span data-reactid=".r[3j].[1][3][1]{comment685713874795900_7026185}[0].[0].{right}.[0].{left}.[0].[0].[0][3].[0].[3].[0]"><span data-reactid=".r[3j].[1][3][1]{comment685713874795900_7026185}[0].[0].{right}.[0].{left}.[0].[0].[0][3].[0].[3].[0].{end}[0]{0}[0]">Olyan sokszor elhangzik manapság, hogy mindenki behelyettesíthető. Hát nem. Senki nem az. Ha
egy nő nem vállalja fel a helyzete által kapott felelősséget, akkor az ugyan
átszáll másra, aki elvállalja: rokonok, barátok, iskola- vagy óvodatársak...Viszont soha semmivel nem
lehet tökéletesen helyettesíteni azt, amit első sorban egy anyától kell
megkapni. Természetesen ugyanígy vannak átvállalhatatlan szerepei
egy férfinak, apának is. Kényszerből megvalósul a behelyettesítés, de némi űrrel. Egy lázas gyerek <i>, lelkének </i>nem a Nagyi simító keze kell, hanem Anyáé. Csakis Anyáé. Vannak helyzetek, ahol és amikor ott kell lenni. A gyerek lelke pedig emlékszik - ugyanúgy, mint a miénk - , és mint egy jó kis bankár, elteszi ezeket a feláldozott éjszakákat, kihagyott mozikat, apró figyelmességeket, és tudja, hogy ez <i>csakis érte </i>történik. Ő sem behelyettesíthető. Sem külföldi úttal, sem kövér fizetési csekkel, sem mindennel, amit a gyerek szeme megkíván. Semmivel. Ezek az áldozatok, adományok, a Rá fordított idő pedig gyűlik csemetéink arany bankbetétjében, mely nem tud elévülni, nem fogja értékét veszteni. Használnunk is kell majd, amikor feszültté válik a viszony szülő és gyereke között, ha máskor nem tinédzserkorban biztosan. Remélem lesz elég fedezetünk...</span></span></span></span></span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-_rNMLMXBwBM/UtCRSGLXinI/AAAAAAAAAN0/NBhOKr_XdBs/s1600/hd-wallpapers-pictures-water-clock-time-minute-wallpaper-1920x1080-wallpaper.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="225" src="http://4.bp.blogspot.com/-_rNMLMXBwBM/UtCRSGLXinI/AAAAAAAAAN0/NBhOKr_XdBs/s1600/hd-wallpapers-pictures-water-clock-time-minute-wallpaper-1920x1080-wallpaper.jpg" width="400" /></a></div>
<span data-ft="{"tn":"K"}" data-reactid=".r[3j].[1][3][1]{comment685713874795900_7026185}[0].[0].{right}.[0].{left}.[0].[0].[0][3]"><span class="UFICommentBody" data-reactid=".r[3j].[1][3][1]{comment685713874795900_7026185}[0].[0].{right}.[0].{left}.[0].[0].[0][3].[0]"><span data-reactid=".r[3j].[1][3][1]{comment685713874795900_7026185}[0].[0].{right}.[0].{left}.[0].[0].[0][3].[0].[3]"><span data-reactid=".r[3j].[1][3][1]{comment685713874795900_7026185}[0].[0].{right}.[0].{left}.[0].[0].[0][3].[0].[3].[0]"><span data-reactid=".r[3j].[1][3][1]{comment685713874795900_7026185}[0].[0].{right}.[0].{left}.[0].[0].[0][3].[0].[3].[0].{end}[0]{0}[0]"><br /></span></span></span></span></span>
<span data-ft="{"tn":"K"}" data-reactid=".r[3j].[1][3][1]{comment685713874795900_7026185}[0].[0].{right}.[0].{left}.[0].[0].[0][3]"><span class="UFICommentBody" data-reactid=".r[3j].[1][3][1]{comment685713874795900_7026185}[0].[0].{right}.[0].{left}.[0].[0].[0][3].[0]"><span data-reactid=".r[3j].[1][3][1]{comment685713874795900_7026185}[0].[0].{right}.[0].{left}.[0].[0].[0][3].[0].[3]"><span data-reactid=".r[3j].[1][3][1]{comment685713874795900_7026185}[0].[0].{right}.[0].{left}.[0].[0].[0][3].[0].[3].[0]"><span data-reactid=".r[3j].[1][3][1]{comment685713874795900_7026185}[0].[0].{right}.[0].{left}.[0].[0].[0][3].[0].[3].[0].{end}[0]{0}[0]">De hol a megoldás az önmegvalósításhoz, ha már gyerekkezek szorongatják a mancsunkat? Ez rejlik az időben: meg kell várni azt az időszakot, amikor már sérülés nélkül távolabb mehetünk a gyerekektől, amikor elég érett arra, hogy megértse Neked mi a fontos, Te mit szeretnél, Te mi szeretnél lenni. </span></span></span></span></span><span data-ft="{"tn":"K"}" data-reactid=".r[3j].[1][3][1]{comment685713874795900_7026185}[0].[0].{right}.[0].{left}.[0].[0].[0][3]"><span class="UFICommentBody" data-reactid=".r[3j].[1][3][1]{comment685713874795900_7026185}[0].[0].{right}.[0].{left}.[0].[0].[0][3].[0]"><span data-reactid=".r[3j].[1][3][1]{comment685713874795900_7026185}[0].[0].{right}.[0].{left}.[0].[0].[0][3].[0].[3]"><span data-reactid=".r[3j].[1][3][1]{comment685713874795900_7026185}[0].[0].{right}.[0].{left}.[0].[0].[0][3].[0].[3].[0]"><span data-reactid=".r[3j].[1][3][1]{comment685713874795900_7026185}[0].[0].{right}.[0].{left}.[0].[0].[0][3].[0].[3].[0].{end}[0]{0}[0]"><span data-ft="{"tn":"K"}" data-reactid=".r[3j].[1][3][1]{comment685713874795900_7026185}[0].[0].{right}.[0].{left}.[0].[0].[0][3]"><span class="UFICommentBody" data-reactid=".r[3j].[1][3][1]{comment685713874795900_7026185}[0].[0].{right}.[0].{left}.[0].[0].[0][3].[0]"><span data-reactid=".r[3j].[1][3][1]{comment685713874795900_7026185}[0].[0].{right}.[0].{left}.[0].[0].[0][3].[0].[3]"><span data-reactid=".r[3j].[1][3][1]{comment685713874795900_7026185}[0].[0].{right}.[0].{left}.[0].[0].[0][3].[0].[3].[0]"><span data-reactid=".r[3j].[1][3][1]{comment685713874795900_7026185}[0].[0].{right}.[0].{left}.[0].[0].[0][3].[0].[3].[0].{end}[0]{0}[0]">Nem tudom hány év, gyerekenként változó, ezt csakis ösztönből ítéli meg egy nő helyesen.</span></span></span></span></span> De kell az idő, hogy a gyerek elérje azt az önállósági pontot, hogy krízishelyzetben meglegyen benne az a szilárd <i>belső </i>anyakép, ami már nem elvehető. Egyfajta bizalom, egyfajta oltalom, ami nem múlik el, egy életre szóló kapaszkodó. </span></span></span></span></span><br />
<span data-ft="{"tn":"K"}" data-reactid=".r[3j].[1][3][1]{comment685713874795900_7026185}[0].[0].{right}.[0].{left}.[0].[0].[0][3]"><span class="UFICommentBody" data-reactid=".r[3j].[1][3][1]{comment685713874795900_7026185}[0].[0].{right}.[0].{left}.[0].[0].[0][3].[0]"><span data-reactid=".r[3j].[1][3][1]{comment685713874795900_7026185}[0].[0].{right}.[0].{left}.[0].[0].[0][3].[0].[3]"><span data-reactid=".r[3j].[1][3][1]{comment685713874795900_7026185}[0].[0].{right}.[0].{left}.[0].[0].[0][3].[0].[3].[0]"><span data-reactid=".r[3j].[1][3][1]{comment685713874795900_7026185}[0].[0].{right}.[0].{left}.[0].[0].[0][3].[0].[3].[0].{end}[0]{0}[0]"><br /></span></span></span></span></span>
<span data-ft="{"tn":"K"}" data-reactid=".r[3j].[1][3][1]{comment685713874795900_7026185}[0].[0].{right}.[0].{left}.[0].[0].[0][3]"><span class="UFICommentBody" data-reactid=".r[3j].[1][3][1]{comment685713874795900_7026185}[0].[0].{right}.[0].{left}.[0].[0].[0][3].[0]"><span data-reactid=".r[3j].[1][3][1]{comment685713874795900_7026185}[0].[0].{right}.[0].{left}.[0].[0].[0][3].[0].[3]"><span data-reactid=".r[3j].[1][3][1]{comment685713874795900_7026185}[0].[0].{right}.[0].{left}.[0].[0].[0][3].[0].[3].[0]"><span data-reactid=".r[3j].[1][3][1]{comment685713874795900_7026185}[0].[0].{right}.[0].{left}.[0].[0].[0][3].[0].[3].[0].{end}[0]{0}[0]">Lehetségesnek tartom, hogy sárga vagyok az irigységtől azokra, akik nagymamákkal, nagypapákkal felszerelve elódalognak a világ más tájaira egy hétre kettőre utódaik nélkül. ...nem, tutira irigy vagyok... Nekem ez nem adatott meg. Viszont bele kellett magam ereszteni az anyaságomba nemcsak nyakig, de a fejem tetejéig, nem volt más választásom. Ez a kényszer sem lehetőség nélküli. A tanulás lehetőségét hordozza. Akármennyire vágyom rá, még nem értem el a szakmai célomat, életcélomat. Nem ünnepelhetem a saját nagyságomat, mert nem látszik, nem csillog. De amit megéltem, azt fenékig megéltem, benne voltam, elvállaltam. Volt hogy jól, volt hogy rosszul csináltam, de vállalom érte a felelősséget, és őrzöm Önmagam a változásban.</span></span></span></span></span>T. Held Ritahttp://www.blogger.com/profile/02891578151940087304noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6854713498180501037.post-25504912054350776482013-12-10T11:53:00.002+01:002013-12-12T21:09:16.540+01:00SNI, TSMT, és egy fogós kérdés a NevTanban Ha még nem említettem volna, a nagyfiamat még a hatodik születésnapja előtt Speciális Nevelési Igényűnek nyilvánították. Egy karácsonyi készülődésen közelített meg óvatosan az egyik óvó néni, hogy ők nem tudják, én hogy látom ezt az egész helyzetet, de szerintük a csemetém nem érett, és szeptemberig nem is lesz érett az iskolára, mert egész egyszerűen nem bírnak vele, szabálytartása nulla, ... és egy hosszú felsorolás következett. Tudtam már akkor is, igazából <i>az</i> után a születés után, amit Ő bevállalt, szinte törvényszerű volt, nem is kapálóztam ellene, én is így akartam, hogy legyen még egy éve érni, és legfőképpen <i>játszani</i>.<br />
<br />
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-QnNZ7K67KoM/Uqbo7oHFh_I/AAAAAAAAALs/FjX4YUScuBw/s1600/215.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://4.bp.blogspot.com/-QnNZ7K67KoM/Uqbo7oHFh_I/AAAAAAAAALs/FjX4YUScuBw/s320/215.JPG" width="320" /></a>Így tehát elbattyogtunk a területi NevTanba, ahol elvégezték az összes korához illő tesztet a kis kerekfejűn: Bender-teszt, diszlexia tesz, rajz teszt, finommotorika, nagymotorika benne volt minden, és a végén a rendszer kiköpte a választ, hogy a gyerek nem tökéletes. Nem volt sok hírértéke, ezt idáig is tudtam. Konduktorként, azért némi rálátásom volt a gyerek fejlettségi állapotára, és az előéletére, így én is tudtam, hogy idegrendszerileg nem ott áll ahol a nagy átlag a korcsoportjában. Izgágább, nehezen leköthető volt, sík terepen rendszeresen elhasalt, gurulós motornak és biciklinek csak azért ment a közelébe, hogy felfordítsa őket, és a csavarokat vizsgálhassa, és jobb esetben szétszedhesse, utált rajzolni és csakazértis ököllel fogta a ceruzát.<br />
<br />
Szóval erősen alulteljesített a korosztályos megmérettetéseken, így a vizsgáló pedagógus képbe hozott az aktuális fejlesztési lehetőségekkel, és közös megegyezéssel a TSMT mellett döntöttünk, logisztikailag és anyagilag ez tűnt a legelérhetőbbnek. (Halkan jelzem, hogy SNI-s gyereket nevelni kész anyagi romlás, ha az árakat és a beutazandó kilométereket nézem, ugyanakkor még halkabban mondom, hogy gusztustalannak tartom, ahogy egy egész iparág alakult ki a gyerekek fejlesztésére, amik/akik megmagyarázzák és igazolják, hogy szinte minden gyereknek szüksége van az ő szolgáltatásaikra. Egy gyereknek alaphangon arra van szüksége, hogy meleg fészke legyen, szeressék, és figyeljenek rá. Attól nem lesz érettebb, okosabb, tehetségesebb, hogy egy vagyont költünk rá, mert rettegünk attól, hogy lemarad, de cserébe így lesz fejlesztő pedagógiából észtvesztően jó kereseti lehetőség.)<br />
<br />
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-nGMZjYMsrQM/UqbpnlyAqwI/AAAAAAAAAL4/XvjPQPPQwIc/s1600/198.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://3.bp.blogspot.com/-nGMZjYMsrQM/UqbpnlyAqwI/AAAAAAAAAL4/XvjPQPPQwIc/s320/198.JPG" width="320" /></a>Volt diagnózisunk, tanulási veszélyeztetettnek nyilvánították a csemetémet, figyelemzavart, mindenféle részképességzavart állapítottak meg nála, és a hivatalos papírt kaptunk arról, hogy beiskolázáskor két gyereknek számít az osztályteremben. Gondoltam legjobb, ha tiszta forrásból táplálkozunk, így elmentünk a BHRG Alapítványhoz, ahol felmérték a gyerek állapotát, megint megállapították, hogy bizony van mit tenni, és elláttak minket, egy hat hétre szóló programmal. Mint már említettem konduktor vagyok. Hozzá vagyok szokva mozgásprogramok levezetéséhez. De ez, a saját gyerekemmel, nagyon nehéz volt. Szenvedtünk is, mint a kutya, pedig még gyesen voltam a Kicsivel, így idő volt elég, de majdnem minden nap motiválni az egyébként is nehezen irányítható lurkót, hogy egy órán keresztül azt tegye, amit egyébként sem akar, és még kényelmetlen és nehéz is neki, így folyamatos visszajelzésre és javításra volt szüksége, mindezt egy másfélévessel a nyakamban... embertpróbáló volt. Mindegy, megcsináltuk. Már nem is emlékszem hát hathetes etapot csináltunk végig, amikor elérkezett a felülvizsgálat ideje a Nevelési Tanácsadóban körülbelül egy év múlva az első alkalomhoz képest. Ekkor már a plusz óvodai évben jártunk, a beiskolázás elkerülhetetlen volt, nem is akartam már elkerülni. Újabb tesztek. Az eredmények? Nos, természetesen sokkal jobbak lettek, erről azonnal biztosított a fejlesztő pedagógus, de még mindig nem az igaziak, további terápia javasolt.<br />
<br />
Így tehát további terápiát folytattunk, és be kell valljam, már nagyon fáradtak voltunk mind a ketten, testileg, lelkileg. Az iskolakezdés előtt - amikor egy friss TSMT-s felmérés azt mutatta, hogy már nem sok van hátra, de még mindig van - abbahagytuk az egészet. Kövezzenek meg, elegem volt. Elegünk volt. Úgy gondoltam, hogy ha valamit fejlődni lehet még, majd megoldja a kölyök magának: sportol, játszik, iskolába jár, él. Ebben a korban (4-7 év) egyébként is olyan gyors tud lenni a gyerek természetes érése, fejlődése, hogy simán lehetséges, hogy magától produkálja a pozitív változásokat.<br />
<br />
Elkezdődött az iskola, a kezdeti problémákon túl <a href="http://azelegjoanya.blogspot.hu/2013/04/kis-nagyember-esete-maga-tartassal-es.html">(http://azelegjoanya.blogspot.hu/2013/04/kis-nagyember-esete-maga-tartassal-es.html), </a>tanulmányilag semmi, de semmi fennakadás nem volt. Sőt, élvezte az iskolát, virágzott benne. (Ott is járt "figyelemórákra".) Eljött a tavasz, és vele a NevTanos ellenőrzés időpontja. Ugyanaz a kedves mosolygós Barbara néni foglalkozott velünk, mint azelőtt mindig, meg volt elégedve Ákos tanulmányi előmenetelével, de jelezte felém, hogy még mindig diszlexiaveszélyeztetettség jeleit mutatja, és aggodalmát fejezte ki, hogy - bár csemetém akkor már elmúlt nyolc éves - nem alakult ki az oldalpreferenciája, ezért további fejlesztést javasolt. Először is ezen megdöbbentem. (Zseniális gyerekem közben persze "kagylózott", és rögtön készen állt a válasszal: "Én azért vagyok kétkezes, mert a Papa angol és balkezes, Te meg magyar vagy és jobbkezes." Ehhez mit lehet hozzátenni? Akinek két világot kell ötvöznie magában, az néha nehéz munkára vállalkozik.) Persze nem rejtettem véka alá a véleményem, és nagy kerek szemekkel tudakoltam, hogy mi a probléma azzal, hogy a gyerek kezessége nem alakult ki?<br />
<br />
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-deFCdD_wAjI/UqbuqXCixGI/AAAAAAAAAMU/W-MlhKCO6I0/s1600/eye_2288098b.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="199" src="http://1.bp.blogspot.com/-deFCdD_wAjI/UqbuqXCixGI/AAAAAAAAAMU/W-MlhKCO6I0/s320/eye_2288098b.jpg" width="320" /></a> A válaszra, bevallom, nem emlékszem. Arra azonban igen, hogy amikor a további terápia lehetősége merült fel, a nem látható fejemet azonnal elkezdtem rázni, csak úgy belül, hogy ne lehessen rögtön látni. Közben azt is láttam a szemem sarkából, hogy Ákosom is felkapta a fejét a fejleményekre, és izgatottan várta a válaszomat. Ekkor megsajnáltam a gyereket. Már megint egy listát kapott a nyakába azokból a dolgokból, amiket nem tud (fejlesztő pedagógusi szemmel nézve) kielégítően végrehajtani... és akkor úgy döntöttem a gyerek oldalára állok a fejlesztéssel szemben. Ránéztem a fiamra és hangosan kimondtam a pedagógushoz fordulva: "Ne haragudjon, én ezt már nem csinálom. Ez a gyerek nekem pont úgy jó, ahogy van." Csend. Dramaturgiailag illene ide, ha azt mondanám, hogy a kispasi szélesen mosolygott. De nem tette. Rám nézett, komolyan, mélyrehatolóan, nem tudom szavakba önteni mit kommunikált pontosan, de teljesen elgyengültem tőle. Az igazat megvallva, majdnem elbőgtem magam.<br />
<br />
Erre nem volt senki felkészülve. Barbara néni nézett rám, és nem tudta mit mondjon. Végül is úgy váltunk el, hogy nem volt válasz erre a kijelentésre. A papírt megkaptuk a jövőbeli fejlesztés ajánlásáról, de senki nem fejlesztett semmit, legalábbis nem úgy ahogy azt elvárták volna. Rábíztuk ezt a nemes feladatot az Életre, a Sorsra és a Gondviselésre, én továbbra is úgy gondoltam, hogy mi megcselekedtük, mit megkövetelt a haza.<br />
<br />
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-uDZHGc0dikQ/UqbpS3EcI9I/AAAAAAAAAL0/AU6SC4Kq1KQ/s1600/196.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://3.bp.blogspot.com/-uDZHGc0dikQ/UqbpS3EcI9I/AAAAAAAAAL0/AU6SC4Kq1KQ/s320/196.JPG" width="320" /></a>Telt, múlt az idő, átszervezték a Nevelési Tanácsadókat, a mienket kilakoltatták, elköltöztették, és hosszú ideig senki nem tudott semmit, hogy mi lesz, hol lesz, hogyan lesz. Amikor elkezdődött az új iskolai év, számunkra már a harmadik, a suli jelezte, hogy már több mint egy év eltelt a legutolsó felülvizsgálat óta, mennünk kellene megint NevTanulni. Idén először nagy pecsétes papírokat kaptunk, jellemzéssel, hivatalos vizsgálati kérelemmel, miegymással. Mondhatom, öröm volt nézni. (Ez itt a szarkazmus helye.) Persze a nagy fejetlenség miatt, szeptember elejétől mostanáig tartott az időpont meghatározása, de megtörtént, és múlt héten elkocogtunk megint rendes évi vizsgálatunkra. Mondhattam volna hogy békésen kocogtunk, nem nem felelne meg a valóságnak, mert Ákos személyes sértésnek vette, hogy nem mehet vissza a megszokott Barbara nénijéhez, mert valami rendelet megakadályozza, hogy ugyanaz a személy vizsgálja a gyereket. (Én sem értettem, megkérdeztem, pártatlanságra hivatkoztak. Ettől függetlenül még mindig nem értem, lehet hogy én is SNI-s vagyok...)<br />
<br />
Megint kedves, idősebb hölgy fogadott, halkan beszélt, mosolygott, a gyerekem averziói elpárologtak. Mivel akkor láttuk egymás először, Irén néni kikérdezett a múltról és jelenről, konstatáltuk, hogy egyetértünk nevelési kérdésekben, a terápia fontosságában megoldatlan pszichés gubancok esetén, és akkor rátértünk az iskolára. "...és hogy van Ákos az iskolával?" - kérdezte Irén néni, én pedig az általam ismert igazsághoz híven válaszoltam. "Hát a magatartásával vannak néha gondok, de tanulmányilag kitűnő tanuló..." Felnézett a jegyzeteiből a szemüvege felett, teltek a másodpercek, végül megkérdezte: "Akkor miért vagytok itt?" Elnevettem magam, "Fogalmam sincs, nem a saját jószántamból jöttünk." "De hát miért küldött az iskola?" "Ákos magatartása miatt..."<br />
<br />
Sóhajtott, és olyan csendben, hogy Ákos nem is hallhatta, csak annyit mondott: "Ezzel én nem tudok mit csinálni." Ettől függetlenül rajzoltatott vele embert, házat, és csináltak egy Bendert is. Utána közösen összehasonlítottuk az előző felülvizsgálatok eredményeivel. Én nem emlékeztem az előzőekre, de megdöbbentő volt szembesülni velük. A régi rajzok hihetetlenül igénytelenek, sőt tovább megyek, bénák voltak. De a frissek kidolgozottak és alaposak voltak, néztünk mindannyian, Ákos természetesen nagyon büszkén. Összevillant a szemünk megint, - "Most én itt mit vizsgáljak? - kérdezte. Grimaszoltam és felvontam a vállaimat, én se tudtam a választ.<br />
<br />
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-cXMwoMs2Gl0/Uqbp6WHZk8I/AAAAAAAAAME/-XfD7QAz9DQ/s1600/Radical-Acceptance-Accepting-What-is-Both-in-Yoga-and-Life.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="212" src="http://3.bp.blogspot.com/-cXMwoMs2Gl0/Uqbp6WHZk8I/AAAAAAAAAME/-XfD7QAz9DQ/s320/Radical-Acceptance-Accepting-What-is-Both-in-Yoga-and-Life.jpg" width="320" /></a>Ellenben rossz érzés született bennem. Ha más is ilyen rendben levőnek látja a fiamat, ha én is rendben levőnek látom a fiamat, megszűntek azok a bizonyos kitapintható-mérhető hiányosságok, akkor az iskolában miért problémaként jelenik meg? Tudom, hogy impulzív, tudom hogy folyamatosan tolja magát előre, tudom hogy vehemensen érvényesülni akar... de hol itt a baj? Ez Ő. Tisztában vagyok azzal, hogy nagyon nehéz huszonvalahány egyéniséget összehangolni, iszonyatosan nagy meló, viszont a emberkét problémásnak tartani a kirívó egyénisége miatt... az szerintem óriási tévedés. El fogok menni a tanítókhoz, és ezúttal nem arról fogunk beszélni, hogy a kisfiam mit csinál rosszul. El fogom őt magyarázni nekik, hogy annak lássák, és annak fogadják el, ami. Remélem sikerül.<br />
<br />
Ami a terápiákat illeti, senki ne gondolja, hogy ellenük vagyok. Kicsit furcsán venné ki magát egy konduktor/családállító szájából... De minden terápiának megvan a helye és ideje, és ugyanúgy döntés és felismerés kérdése hogy elkezdem a terápiát, ugyanígy felismerés kell ahhoz is, amikor abba kell hagyni. A mi esetünkben elértünk egy határt, ahol már a kettőnk közötti <i>bizalom</i> sérült volna, ha folytatjuk. Helyett kellett adni az <i>elfogadásnak</i>. Végső soron ez minden terápia alfája és omegája. Ma is ugyanígy tennék. T. Held Ritahttp://www.blogger.com/profile/02891578151940087304noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6854713498180501037.post-67392362281459202172013-11-10T18:49:00.000+01:002013-11-10T23:48:40.075+01:00Alkímia<a href="http://4.bp.blogspot.com/-TsMr_yuREaY/Un_CnDgnUPI/AAAAAAAAAK4/Pgy9VsaxNvQ/s1600/storm-clouds-sun-breaking-through-by-Evgeni-Dinev-at-fdp.net-anger-mgt-post.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="212" src="http://4.bp.blogspot.com/-TsMr_yuREaY/Un_CnDgnUPI/AAAAAAAAAK4/Pgy9VsaxNvQ/s320/storm-clouds-sun-breaking-through-by-Evgeni-Dinev-at-fdp.net-anger-mgt-post.jpg" width="320" /></a>Régóta mondogatom, hogy Ákosgyerek az én múzsám. Születésével, és azóta is, művészi módon passzíroz bele olyan helyzetekbe, amiből csak nehézségek árán tudok kikecmeregni. Ugyanakkor életem katalizátora is ez a hihetetlen lurkó, mert a tudatosságnak és a tudattalannak olyan bugyrait jártam be miatta, vele és érte, amelyek létezéséről addig halvány sejtelmem se volt.Jelen bejegyzés apropója nem az első a témában, jelesül a gyermekem magatartásáról van szó megint, és bár már unalmasnak látszik a téma, mindenkit biztosíthatok nem volt, és nem lesz az. Sőt. Számomra most ért be egy többéves (gyerkőc születésekor kezdődő) folyamat, ami a gyerekkel kezdődött és most talán velem fejeződik be (egy időre).<br />
<br />
Óvodáskora óta tudom, hogy kihívás neki mindenféle szabálytisztelet, ahol az egyénisége korlátok közé van szorítva, bajos volt rávenni, hogy hallgasson a kérő szóra, legyen az szépen vagy csúnyán mondva, általában véve igen nehezen lehetett rávenni bármire, ami nem az ő fejében született meg. Lehet, hogy ez azért történt meg, mert külső információ már nem fért a fejébe, mert az általában tele volt jobbnál-jobb ötletekkel, kivitelezendő projektekkel, de ugye ez elég kellemetlen, ha mondjuk éppen a vonatállomásra rohan az ember lánya, és ki se tudja csavarni csemetéje kezéből a három méter celluxból kreált (egyébként igazán szemrevaló) miniatűr kerekesszéket, mert a földből alig kilátszó körömszakadtáig ragaszkodik hozzá, hogy az még nincsen készen, és <i>most</i> kell befejezni. Anyaként iszonytató volt megélni az efféle helyzeteknek az akkori megoldását, ami általában arról szólt, hogy üvöltözésbe és veszekedésbe torkollt az egész, gyerek - végül is - le lett tromfolva helyzetemből fakadó szülői tekintélyemmel, és többévtizedes pedagógusi múltammal. De szörnyen éreztem magamat. Közben is, utána is. Kerestem a kiutat, és nem találtam, jobbára zsákutcákba tévedtem. Gondolom nem én vagyok az első, se az egyetlen aki így érezte magát a gyerekével, a gyereke miatt.<br />
<br />
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-q_kG6OymbkY/Un_DhQgghxI/AAAAAAAAALE/Ww2zrtIzpdI/s1600/calm-before-storm-1.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="204" src="http://3.bp.blogspot.com/-q_kG6OymbkY/Un_DhQgghxI/AAAAAAAAALE/Ww2zrtIzpdI/s320/calm-before-storm-1.jpg" width="320" /></a>Belefáradtam a kiabálásba, a szégyenérzetbe, a sehovanemjutásba, és éreztem minden idegszálamban, hogy <i>ezt így</i> nem tudom, nem akarom tovább csinálni. Jártam terápiára, sőt a fejemben kibontakozott egy új megközelítés is, hogy hogyan lehetne anyákat gyerekükkel összehangolni, feltárni az okokat, és kisimogatni az elromlottat. Erről később részletesen is fogok írni, talán másnak is megéri elolvasni.<br />
<br />
A lényeg, hogy rengeteg önmagamban vájkálás, gyerekelemzés után lassan valami elkezdett megváltozni. Mi kezdtünk el megváltozni, a gyerek és én. Már elkezdtem megtanulni kezelni magamat, a saját reackióimat, és érteni a gyerek által közvetített információt is. Szembe kellett nézni a valósággal, hogy a gyerek viselkedése nagy részben tőlem függ, és nem csak azt értem ezalatt, hogy én hogyan vagyok önmagammal, hanem azt is, hogy mennyire értem a saját gyerekemet és a mozgatórugóit. Ez a megértés az, ami képessé tesz arra, hogy képes legyek a csemeté(i)men azt a "gombot" megnyomni, amivel célt érek, de nem nyomorítok. Sem ő(ke)t, sem magamat.<br />
<br />
Az első ilyen élményem katartikus volt, olyan, mintha egy ménkű nagy hátizsákot leemeltek volna a vállamról. Azonban később, és azóta sokszor kisiklások mégiscsak megtörténtek, leginkább annak köszönhetően, hogy emberke nőtt, változott, és személyiségének különféle kirakóskockái aktiválódtak. Régebbi blogbejegyzéseimben ezeknek a megoldásairól már írtam, de csak most - megint egy magatartásigazítás ürügyén - talán rájöttem, hogy hogyan lehetne rövidebb úton, és tartósabban elérni a megoldást. Természetesen ez is kétszálú történet, az egyik az enyém, a másik a fiókáé.<br />
<br />
Év eleje óta lappangó feszültség a tanító nénik és a lurkóm között, hogy megint nagy a szája, nem alkalmazkodik az osztályhoz, nem figyel, önmagát helyezi a közösség elé, és így hiába vág az esze, mint a borotva, mégiscsak kellemetlenség vele lenni egy osztályteremben, legalábbis a tanítóknak folyamatos kihívás a kispasi kordában tartása. Ezt a helyzetet durranásig feszítette egy folyósói incidens, amiről teljesen pontosan ma sem tudjuk, hogy mi történt, mert ahány gyereket kérdeztem, kérdeztünk annyi variációt kaptunk a történtekről. Ami biztos, hogy a gyerekem oda nem figyelve a másik kérésére párszor ráugrott annak üres (lábat nem tartalmazó) cipőjébe, és ezek után a feje összetalálkozott a radiátorral. Púp az én gyerekem fején, figyelmeztető a másik ellenőrzőjében. Nekem itt lett tele a pohár. Szégyelltem magamat, hogy megint ilyen helyzetbe hozott a gyerek, ahol megkérdőjeleződik, hogy jól teszem-e a dolgomat, mint anya.<br />
<br />
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-fVGM3sFMtLw/Un_CgMzG5cI/AAAAAAAAAKw/fw0uV7KcUeQ/s1600/lightbulb.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="213" src="http://1.bp.blogspot.com/-fVGM3sFMtLw/Un_CgMzG5cI/AAAAAAAAAKw/fw0uV7KcUeQ/s320/lightbulb.jpg" width="320" /></a>Ez az érzés, mármint a szégyen, azért volt gyönyörű, mert az ezt megelőző héten kutyafuttában olvastam egy önnevelő buddhista szokásról, hogy ha valami feldühíti őket, vagy negatív érzelmeket okoz bennük, akkor felírják egy könyvbe, és teszik ezt két héten keresztül. A két hét leteltével pedig látszik világosan, hogy mik azok a helyzetek ahol az ember ugrik valamire, és kihozható a nyugalmából. Azt írták, ez megoldja a problémát. Nyilvánvalóan ez megpendített bennem valamit, mert kényelmetlen volt olvasni, nem is jegyeztem meg teljes részletességgel miről volt szó. Ám a magocska el lett vetve, még ha véletlenül is, és amikor a margitszigeti bringózás közben ráüvöltöttem a gyerekre, aki éppen nagy csattanással nekikormányozta a négykerekű járművünket a padkának, rájöttem, hogy <i>ez az </i>az érzés, ami engem az esetek legnagyobb részében kihoz a sodromból. A szégyen. Ez az én gombom, amitől elvesztem a józan ítélőképességemet, és a helyzet méretétől függetlenül, és így igazságtalanul kijövök a sodromból. Bringózás közben ez azt jelentette, hogy "jesszusom, most hány embert tartunk fel, mert te nem tudsz tisztességesen kormányozni, mit fognak gondolni rólam, mindenki minket néz, jaj de kellemetlen". Persze mentünk utána ötven métert, és nagy koppanással leesett a fejemben a tantusz, hogy mi történt. <i>Én </i>éreztem magam kellemetlenül - közvetve a gyerek miatt - , és a <i>gyereket </i>szidtam meg. Gratulálok magamnak! Így kell ezt csinálni! (Később rájöttem, hogy a másik ilyen algomb, amikor nem nálam van az irányítás, bizonytalanságérzést kelt bennem, tehát ideges leszek. Hiába a pedagógus-gyerek mindig hátrányban van.)<br />
<br />
Mindezekkel a lelki tarisznyámban ért a sokk, hogy az én gyönyörűm megint nem bír magával, és ő is figyelmeztetőt kap, ha kiderül, hogy visszaütött. Szégyenérzés azonnal felütötte a fejét, de most, mivel már szembenéztem vele, nem kiabálásba vezetett át, csak idegességbe. (Nem megy minden azonnal, na!) Péntek lévén az összes cuccát beraktuk az autóba, és a nyitott csomagtartónál leültem, és nyugodtan kikérdeztem, hogy mi történt. Igen, nem figyelt, amikor kérte a másik fiú, de ő nem ütött a cipővel. Jó. Hazamentünk, és amíg a két gyerek a kertben játszott, felhívtam a másik kisfiú anyukáját, és még kettőt, akivel barátságban vagyok, hogy ők is kérdezzék ki a saját csemetéjüket az ügyről. Mindent összevetve, szerintem az én fiam nem vetemedett többre, mint a cipő meglengetése a másik fiú felé, miután az odalökte a fejét a radiátorhoz, de ez nem mentség, ketten voltak benne a helyzetben, méghozzá nyakig.<br />
<br />
A beszélgetések közepette rájöttem arra is, hogy egy létfontosságú elemet kihagytam a történetből. <i>Miért teszi, amit tesz?</i> Most először, másokat hallgatván a saját gyerekemről, kellett rádöbbennem, hogy <i>első akar lenni. Ő </i>akar lenni az első. Ez az ő gombja, és alapvetően teljesen pozitív gomb, de meg kell tanítani, hogyan éljen vele, hogy valóban pozitív maradjon. Végigzongoráztam a fejemben, hogy idáig milyen ötleteket használtam, és rájöttem, hogy nem ismételhetem meg egyiket sem, mert egyrészt gépies lenne, másrészt a gyerek másmilyen már (otthon például - most először - én nem is érzékeltem a bajt), nagyobb, érettebb, talán már ő is képes olyan <i>szabályozásra</i> magától, amit idáig kívülről kellett megadni.<br />
<br />
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-NDdLBo4klyA/Un_CXdunuRI/AAAAAAAAAKo/ye1-z9NgRLA/s1600/alchemy.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-NDdLBo4klyA/Un_CXdunuRI/AAAAAAAAAKo/ye1-z9NgRLA/s1600/alchemy.jpg" /></a>Az kiindulópont önmagában jó volt, de egy kardinális hibát azért sikerült elkövetnem. Odáig rendben volt, hogy közösen megbeszéltük, hogy mik az elvárások az iskola felől, és tőlünk a szüleitől (tisztelet, udvariasság, kedvesség, türelem), az is rendben volt, hogy szituációs képeket készített ezekről, amiket feltettünk a falra. (Ezeken át visz az út az elsőségig.) Még az is jó, hogy minden délután saját magát értékeli a képeken szereplő kritériumok alapján. A sulykot én vetettem el, amikor azt találtam mondani - annak érdekében, hogy tényleg tétje és súlya legyen a szavaimnak -, hogy ha nem tudja a magatartását feltornázni a hármasaláról négyesre, és ezt megtartani év végéig, akkor nem jöhet velünk Angliába nyáron, amikor a nagyszüleit látogatjuk meg. <i>Ez</i> ocsmány volt részemről. Itt az alapjait sértettem meg. Még akkor is, ha meg tudom mondani, hogy félelemből tettem, hogy nem sikerül a gyerekigazítás. Amikor őszi szünet után először iskolába ment, elszégyelltem magam. (Szégyen!) Megsajnáltam csórikámat, mert rájöttem, hogy ezzel az akciómmal semmi bizalmat, és nem sok szeretetet mutattam iránta. Még az autóban kijelentette, hogy neki nem jó így lenni, és <i>ő </i>szeretne megváltozni. Ezek után megérdemel annyit, hogy hiszek neki, és <i>teret engedek a szabályozásnak büntetés helyett.</i> A büntetésben mindig van egyfajta kegyetlenség. Ha az a kérdés, hogy hol a határ szabályozás és büntetés között, akkor a válaszom az, hogy a szeretet és a jóakarat. Tudok ugyanazzal (tévémegvonás, bizonyos tevékenységek elvégzése stb.) szabályozni, ha nyugodtan, és a gyerek érdekében teszem, és tudok büntetni, ha dühvel, agresszíven, saját autoritásomat megtámogatva használom azt. Mit volt mit tenni, lehajtottam a fejem, elnézést kértem a gyerektől, és közben megtanultam egy fontos leckét.<br />
<br />
Azon is kénytelen voltam elgondolkodni, hogy mindez a munka, amin a gyerek végigmegy, mint minden fejlődés, amíg és amikor történik, a gyereknek meglehetősen kellemetlen és kényelmetlen lehet. Miért gondolom ezt? Mert nekem is az. Erőfeszítés és nyugalom, jó és rossz, hiba és siker, mind olyan feszültségpárok amelyekből a személyes alkímia megszületik. Tudattalanul és később tudatosan a gyerek társunk ebben a folyamatban, akár rólunk, akár róla van szó. Egymásért dolgozunk, egymásért fejlődünk.<br />
<br />T. Held Ritahttp://www.blogger.com/profile/02891578151940087304noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6854713498180501037.post-19728257581728517942013-10-30T09:49:00.002+01:002013-10-31T00:28:55.794+01:00A Halál és a GyerekElőre szólok, hogy ha valaki meggyőződéses ateista, akkor most keressen magának valami jobb olvasnivalót, mert a most következő sorok olvastán biztosan kitér - nemlétező - hitéből.<br />
<br />
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-lMYXiILa5Ws/UnDD_3N4lbI/AAAAAAAAAKM/9h9W4FEqUxk/s1600/IMG_7750.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://3.bp.blogspot.com/-lMYXiILa5Ws/UnDD_3N4lbI/AAAAAAAAAKM/9h9W4FEqUxk/s320/IMG_7750.jpg" width="320" /></a> Az a kevés ember, aki engem <i>igazán</i> jól ismer, tudja, hogy a halál témája mindig közel állt hozzám, folyamatosan változó formában. Ötéves voltam, amikor meghalt a nagypapám, édesanyám apja, akivel - ma is - nagy lelki közösség köt össze. Nem tudom megmondani miért, nem tudom megmondani hogyan. A korom miatt nem engedtek el a temetésére, de én emlékszem, hogy teljesen ki voltam borulva ettől. Én el akartam menni. Hozzám is tartozott. Hozzám is tartozik. Nem voltam hisztis kislány, nem csináltam jelenetet, de össze voltam törve, és nem értettem semmit. Mi az hogy a nagypapa <i>nincs </i>többé? Magam sem tudom miért, de emlékszem, hogy gyakran kutattam az eget hátha valami válaszra találok. Gyerekként életem nagyobb eseményeinél még évekkel később is fel-felnéztem az égre, hátha... Úgy hangzom mint egy harmadvonalbeli new age író, tudom, de akkor is így történt.<br />
<br />
Amikor Anyukám már nagyon beteg volt, mind a ketten tudtuk, hogy közeleg az ő útja vége, megkért, hogy legyek vele, amikor mennie kell. Nagy a lélek hatalma, és nagy az ereje, mert pontosan így történt, ő megvárt és én ott voltam. Nagyon sok, talán túl sok időt töltöttem a kórházban, láttam embereket meghalni. Láttam a halál nagyságát, a méltóságát, és a békéjét. Igen, a békéjét.<br />
<br />
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-fKEwxAXO_rc/UnDEkfuuXjI/AAAAAAAAAKY/F7vMI0YnEdo/s1600/K%C3%A9p+054.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://3.bp.blogspot.com/-fKEwxAXO_rc/UnDEkfuuXjI/AAAAAAAAAKY/F7vMI0YnEdo/s320/K%C3%A9p+054.jpg" width="320" /></a>Amikor gyerekem született, magától értetődő természetességgel beszéltem a hiányzó nagymamájáról is, megnéztük a fényképalbumban, kinn volt és van egy képe a falon, létezésének ténye nyilvánvaló volt számára is. Volt egy mondat, amit használtunk: "A nagymama, aki a mennyből szeret minket." Lehet, hogy ez is a gyerekkori élményemnek volt a gyenge visszhangja, de talán csak így tudtam gyereknyelvre lefordítani a transzcendens üzenetet, hogy egy másik síkon - számunkra láthatatlanul - a nagymama továbbra is létezik. Ahogy a csemete nőtt, együtt nőttek vele a kérdései is. Felmerült a fejében a kérdés, hogy miért nincs is itt a nagymama? Miért volt beteg? Mi a halál? Én pedig hitem és tapasztalataim alapján megválaszoltam az összes felmerülő kérdést, egy sem volt, amit kikerültem volna.<br />
<br />
Amikor erről a család idősebb tagjai tudomást szereztek, elkerekedett a szemük és - írjuk a javukra, halkan - megjegyezték, hogy nem szabadna <i>ilyenekről</i> beszélni a gyereknek. Visszakérdeztem, hogy miért is ne lenne szabad beszélni az elmúlásról? "Még túl kicsi!" - volt a válasz. Kicsi. Hmmm. Ha jól emlékszem annyit kérdeztem vissza, hogy "Miért lenne kicsi?" Átélte már a születését is, ami ugyanannak a botnak a másik vége, és ha a saját gyerekeimet nézem csak, akkor is látom, hogy az is nyomot hagyott rajtuk. Arról nem is beszélve, hogy nem szabad elfelejteni, vagy lekicsinyelni a gyerekek láthatatlan antennáit, amiket pont azért fejlesztettek ki, hogy megérezzék a kimondatlant.<br />
<br />
Nem szeretem, ha gyerekek előtt káromkodnak, ki nem állhatom az agresszív játékokat, tévéműsorokat, akár apróságoknak szól, akár felnőtteknek. Ezeket nem szívesen tálalnám a gyerekeknek. De a halálról nem beszélni egy gyereknek, ha az <i>élet</i> úgy hozza, csupán - változatos formában előforduló - felnőttkori félelmi reakció. Persze, ha én félek tőle, a gyerek is félni fog tőle. Ha nem vagyok hajlandó beszélni róla, elbagatellizálom, vagy leszidom érte hogy "Ne beszéljen bolondságokat!", a gyerek szorongásos és félelmi állapotokat élhet meg. A kíváncsisága megszületett, azonban ha nem kap válaszokat, a fantáziájával fogja kitölteni az űrt, vagyis pont a legnehezebb terepen hagyom magára a tapasztalatlan kisembert. Természetesen nem azt mondom, hogy hívatlanul traktáljuk a gyerekeket a halál témájával, de ha felmerül, így vagy úgy, felkészültnek kell lennünk rá, hogy válaszokat adjunk, méghozzá a témához méltó és a gyerek számára legtermészetesebb és legmegnyugtatóbb módon. Ha most az a kérdés, hogyan lehet a halálról megnyugtató módon beszélni, csak annyit tudok mondani, hogy magunkban kell megoldani, először nekünk kell megismerni, és elfogadni a létezését. Szép paradoxon. A halál létezése.<br />
<br />
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-I4ukyG2XPI4/UnDC6bY-IhI/AAAAAAAAAJ4/0AqziHA7LyQ/s1600/birth-life-death-robert-harmon.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="214" src="http://2.bp.blogspot.com/-I4ukyG2XPI4/UnDC6bY-IhI/AAAAAAAAAJ4/0AqziHA7LyQ/s320/birth-life-death-robert-harmon.jpg" width="320" /></a>Régebben sokkal közelebb volt az emberekhez a születés, a halál, a
közösség együtt élte meg az ilyesmit. Ezek a dolgok mostanra
eltávolodtak tőlünk, és olyan, mintha nem is az életünk szerves része lenne. Tudnunk kell elfogadni, és közelebb engedni magunkhoz az
elmúlást, még ha ez a fejét-a-homokba-dugó társadalom úgy is
viselkedik, mintha sosem kéne meghalnia. A halál viszont az emberi élet természetes része. Egy olyan társadalomban, ahol
minden életszakaszban járó emberek állandóan jelen vannak, - márpedig ha nem hazudjuk el, minden társadalom ilyen - az életet egy
nagyobb perspektívában képes látni mindenki. Itt nyilvánvaló, hogy
nincs „legjobb” életszakasz: mindnek megvan a saját feladata és saját
örömei, sőt a generációk egymást táplálják, és kölcsönösen szükségük van egymásra. A gyerek, és mi is veszítünk egy hatalmas szeletet az életből, ha nem tartjuk szem előtt a halált.<br />
<br />
A megoldás, a megfogalmazás hogy hogyan kezeljük a halált magunkban, vagy a gyerekeink előtt teljességgel egyéni. A lényeg, hogy merjük belefoglalni az életünkbe és a gyerekébe is. Tudom, hogy kelthet olyan érzést a halálról beszélni a gyereknek, mintha veszélynek tennénk ki őket. De látni kell azt is, hogy ennek a veszélynek létezésünk első pillanatától kezdve ki vagyunk téve mindannyian.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-_oVt7oFX0MQ/UnDDsPCnyyI/AAAAAAAAAKE/2yAeqJ_IWQk/s1600/light-dark-for-change-ability-tip-19.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="212" src="http://4.bp.blogspot.com/-_oVt7oFX0MQ/UnDDsPCnyyI/AAAAAAAAAKE/2yAeqJ_IWQk/s320/light-dark-for-change-ability-tip-19.jpg" width="320" /></a></div>
Így Halottak Napjának közelségével megint készülök, megvettem a gyertyákat. Minden évben elsoroljuk, hogy ki kiért szeretne gyertyát gyújtani, és nem csupán rokonokért, barátokért lobban a láng. Volt kiscicánk is, akit láttunk elpusztulni, őt szinte minden évben megemlítik a fiúk, mert mélyen érintette őket, igazából az az utcai apróság volt az első igazi találkozásuk a nemlétezéssel, ha földi terminológiában gondolkozom. A szomorúság ilyenkor természetesen elkerülhetetlen, de nem is akarom elkerülni, nem akarom megmenteni a gyerekeket ettől se, mert egészségesen és egészséges érzelmekkel tudnak közelíteni a halál témaköréhez. Minden évben sírnak egy kicsit, de - ahogy én is gondolom - nem látják végállomásnak, csupán átmenetnek valamivé, valahová, amire nincs teljes rálátásunk. A fájdalmukat nem vehetem el, de mellettük lehetek, amikor történik, ennél többre felnőttkorukban sem leszek képes.<br />
<br />
Nagyobbik fiam tavaly az itthoni gyertyagyújtás után bebújt az ölembe, átkarolta a nyakamat, és hosszú hallgatást követően annyit mondott: "Azt hiszem először meg kell halni ahhoz, hogy megszülethessünk." Ha egy gyerek képes ilyen mély, filozofikus igazságra, úgy érzem nekem semmi jogom ahhoz, hogy ettől megfosszam. Ez az én véleményem, és tiszteletben tartom, ha más másként gondolja. Igazából ez az egész gondolatmenet egy halk zümmögés volt.<br />
<br />
<br />T. Held Ritahttp://www.blogger.com/profile/02891578151940087304noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6854713498180501037.post-17535545268894950682013-10-24T23:48:00.000+02:002013-12-10T11:56:23.179+01:00Mindennapi hiánycikkeinkNagyon nehezen írok, általában úgy kell magam odapofozni a gép elé, pedig nem az a bajom, hogy nem tudom mit mondjak, de őszintén szólva rettegek minden egyes alkalomnál, hogy át tudom-e vinni azt, amit szeretnék. Aztán nekidurálom magam és minden kiszakad belőlem, javítás nélkül. A mostani téma már nagyon régóta feszeget, több forrásból, és több élményből táplálkozik, és érzem, hogy fontos, de ennyire még soha nem féltem leírni a gondolataimat, lehet, hogy túl nagy a falat.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-qmEcKc5MR38/UmmNBFo4S4I/AAAAAAAAAJI/CQA1ZPCcVZ4/s1600/IMG_7985.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://2.bp.blogspot.com/-qmEcKc5MR38/UmmNBFo4S4I/AAAAAAAAAJI/CQA1ZPCcVZ4/s320/IMG_7985.jpg" width="320" /></a></div>
A Facebookon kezdődött, annak is a "Neveljük Együtt" oldalán megjelenő cikkek alapján nagyon jó "beszélgetés" kezdőtt a tiszteletről, tekintélyről, és bennem elkezdtek mocorogni az olvasottak, összekeveredtek a saját elképzeléseimmel, és egy hatalmas kavalkádban ültek a fejemben már egy jó hónapja, amikor elbeszélgettem a kisfiam egyik tanító nénijével a játszótéren, és szakmabeliek révén hamar egyetértettünk abban, hogy ez a mostani generáció teljesen más mint a tíz évvel ezelőtti, mint a húsz évvel ezelőtti. A gyerekek tiszteletlenebbek lettek, szabálytartásuk lecsökkent, nem figyelnek oda, arra, amit kérünk tőlük, és van bennük egy általános romboló tendencia. Jól elszörnyülködtünk, de két nappal később az iskolába érkezett egy nemzetközi küldöttség a Montessori konferencia kapcsán. Nem vagyok az iskola alkalmazottja, így a szerencsének köszönhetem, hogy részt vehettem ezen, és tolmácsolhattam a magyar, svéd, norvég, holland, és szlovák tanárok és iskolaigazgatók között. Itt megint előkerült a téma, a gyerekek tiszteletlenségéről, és az egyik holland vendég csak annyit mondott: "A gyerekek most is gyerekek. Ha ilyenek lettek, akkor mi tettük őket azzá." Csend lett. Aztán hozzátette: "Az az igazság, hogy nekem a fiatal tanítókkal is hasonló a problémám, nem érzem a tiszteletet bennük sem."<br />
<br />
Puff neki. Ez fájt. Éreztem, hogy igaza van. Magyarán annyit jelentett, hogy ne a gyerekeket okold, te vagy az ok. De ha én vagyok az ok, akkor én vagyok a megoldás is, de hát (mondja a hangocska belülről) én tisztelettudó vagyok! Tényleg? Tényleg???<br />
<br />
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-6EmT_Qj0tzc/UmmMrD8DXJI/AAAAAAAAAJE/1XGDRB1Txvw/s1600/IMG_7408.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://4.bp.blogspot.com/-6EmT_Qj0tzc/UmmMrD8DXJI/AAAAAAAAAJE/1XGDRB1Txvw/s320/IMG_7408.JPG" width="240" /></a>Nem, nem vagyok. De nem úgy vagyok tiszteletlen, ahogy az emberek gondolják. Szoktam hangosan köszönni, megtartom másnak az ajtót, meghallgatom a gyerekeket, nem vagyok késős, általában betartom a kölcsönös együttélési szabályokat. Az úgymond "kis" dolgokon csúszom el. Reggelente az autóban simán kiabálom, két gyerekkel a hátsó ülésen, hogy "Menjél már, te marha!", ha a szerencsétlen nem olyan impulzív vezető, mint amilyen én vagyok. Nyáron kétely nélkül áthajítom a szomszéd lakatlan terület susnyásába a dinnyehéjat, mert a kuka csakhamar tele lesz vele, ott meg nem is látszik. Márpedig ezek az apróságok azok, amit a gyerek levesz, utánoz és használ. Hányszor láttunk már ilyet? Szerintem minden nap. Feleslegesen ítéleteket alkotunk, és betolakszunk más ember terébe. Müller Péter óta tudom ennek a szónak a szépségét, hogy "udvariasság", vagyis: kérés vagy kérdés nélkül nem mehetek be az ő udvarába, ami az övé. Ez is gyönyörűen összetett, mert nem csak lökdösődéssel lehet megsérteni a másik udvarát, de szavakkal is, és azzal is, ha lenézem, az udvarát a sajátom alá helyezem, úgy próbálom összenyomorítani. (Lehet, hogy nagyanyáink korabeli illemtanórák többet hoztak, mint sem gondolnánk?)<br />
<br />
Apai ágról német a családom, onnan hoztam a szép mondást: "Tartsd meg a rendet, és a rend megtart téged." Elég germánnak tűnik, de csodálatos módon működik. Ahhoz hogy meg tudjam tartani a rendet, betartani az udvariasság és a tisztelet szabályait, fegyelemre van szükségem. Önfegyelemre. Pont arra, amit a gyereknek is tanítani próbálok, és nekem sem megy kifogástalanul. Innentől fogva nem csodálkozom.<br />
<br />
A következő innen el nem szakítható szó: a tekintély. Hadd kezdjem
megint egy kis szóvesézéssel. "Jó tekinteni rá, és vissza-vissza kell
tekintenem rá." Fontos a véleménye. Ez idáig rendben van, de kit fogok
magamnak kiszemelni, mint tekintélyt? Azt a valakit, aki olyan értékeket
hordoz, amit én is szeretnék magaménak tudni. Viszont manapság ki a
tekintély általánosságban véve? Egyáltalán mi az érték? Milyen értéket
kell hordoznia annak az embernek, akire szeretnek felnézni az emberek?
Itt és most határozott vonalat kell húznunk a körülményekből fakadó - ha
úgy tetszik földi eredetű - tekintély, és a személyiség mélyéből fakadó
természetes - szellemi - tekintély között. Mondjuk Rothschild és Gandhi... , ki
melyiket választaná, melyiket merné bevállalni? A sértő tekintélyre nem lehet felnézni, és nem is lehet elfogadni az általa közvetített értékeket, így a tudást sem. Ez a fajta tekintély megrettent és eltávolít, és csupán azt éri el, hogy amit át akarok adni, az ellen hihetetlen ellenállást szítok, és a gyerek az első adandó alkalommal kidobja a rendszeréből a közvetítetteket. Pedagógusként is baj, mert az egész nevelési-oktatási folyamat elvész, vagy legalábbis lecsökken a hatásfoka, de ha szülőként vagyunk benne egy ilyenben, az még súlyosabb problémákat okoz, mert <i>tőlem meg fogja</i> <i>tanulni </i>a gyerek, hogy a nagyságot, a tiszteletet erőszakosan kell megszerezni. Nem fog tudni építő módon felnőtté válni. Ugye mindenki el tudja képzelni ennek a következményeit?<br />
<br />
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-gkN0y91oecs/UmmNbBAwq0I/AAAAAAAAAJQ/wrXiujTSmqc/s1600/IMG_7921.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://4.bp.blogspot.com/-gkN0y91oecs/UmmNbBAwq0I/AAAAAAAAAJQ/wrXiujTSmqc/s320/IMG_7921.jpg" width="320" /></a>Amikor a Hellinger-képzésen vettem részt, az első órák egyike a szintekről szólt, hogy nem tudok úgy hatni egy bizonyos szinten álló emberre, ha nem azon a szinten állok, mint ő. Én jó konduktori múltammal, és enyhe altruista hajlamommal, ezt a lehajlással azonosítottam, és mekkorát tévedtem, ugyanis ezt hívják klasszikus lekezelésnek, egófitogtató fogás, arra való, hogy önnön fontosságunkat kiemeljük. Nem lehajolni kell, hanem odalépni egy emberhez, akár felnőtt, akár gyerek. Ember, és ezen mivoltát nem a magassága sem a vérmérséklete, sem a neveltetése fogja meghatározni. Ha mindezt végiggondolom, és hagyom, hogy a gondolat hasson is, akkor lehet, hogy már nem is támad kedvem reggelente válogatott szitkokat szórni az autóban, vagy türelmetlennek lenni a gyerekkel, mert nem megy neki valami és én éppen feszült vagyok... Megváltoztatni régi szokásokat sokkal nehezebb, mint újakat kialakítani, és egóból nem lehet jól gyereket nevelni sem, kell egyfajta alázat, egy folyamatos kérdőjel, hogy mi szülők, pedagógusok, emberek is fejlődésképesek maradjunk, ha már a gyerektől is ezt várjuk el.<br />
<br />
Ahhoz, hogy visszaszerezzük elveszett értékeinket, mindennapi
hiánycikkeinket, amiket a gyerekeinkben szeretnénk viszontlátni,
magunknak kell először megváltozni. Ugyanakkor tisztában kell lenni
ennek a következményeivel is. Időt kell szánnunk magunkra és magunk
megváltoztatására ahhoz, hogy a gyerekeken meglássuk ugyanazt a változást. <br />
<br />
Soha még ennyit nem töröltem, szerkesztettem egy szövegen. Nem érzem hogy jó, minden gondolatból még tizet tudnék kigyökereztetni. Tényleg nagy a falat. A feladat is az. Weöres Sándorral zárom a kérdéshalmazt: “Ha arra törekszel, hogy az örök mértéket kövesd: ne botránkozz azokon,
kik nem erre igyekeznek, hanem törekvéseik ingadozva ágaznak a sokféle
véges és változó mérték között. Ne azt nézd, hogy mijük nincsen, hanem
mijük van: mert még a legnyomorultabbnak is van olyan lelki kincse, mely
belőled hiányzik. Kifogásolni, fölényeskedni bárki tud. Tanulj meg
mindenkitől tanulni.”<br />
<br />
<br />
<br />T. Held Ritahttp://www.blogger.com/profile/02891578151940087304noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-6854713498180501037.post-32197165053053597052013-10-12T11:49:00.001+02:002013-10-21T21:23:50.522+02:00Még egyszer az irodalomrólTöbbször végigolvasván az előző jegyzetet, egyre több és többirányú gondolat futott végig a fejemben a témához kapcsolódóan, most megpróbálom ezeket is összegyűjteni.<br />
<br />
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-73MrYXG0dVI/UlkXf_GKGjI/AAAAAAAAAIQ/gE7l6_jEuJM/s1600/books.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="214" src="http://4.bp.blogspot.com/-73MrYXG0dVI/UlkXf_GKGjI/AAAAAAAAAIQ/gE7l6_jEuJM/s320/books.jpg" width="320" /></a>Az első, hogy a gyereket nem kell megmenteni a kihívásoktól, legyen az nyelvi, vagy érzelmi nehézség. Ez alatt értem, hogy a <i>megfelelő időben, és irodalmi előkészítés mellett,</i> hogy értsék a kort is, amiben keletkezett, egy tizenéves süvölvény szerintem igenis képes arra, hogy értelmezzen számára különösen összerakott mondatokat, és ami még fontosabb olyan <i>érzelemvilágot,</i> ami számára ismeretlen. Lehet kígyót békát kiabálni, korunk gyermeke itt Európában <i>nagy százalékban </i>szerencsésnek számít, mert fűtött házban él, kap meleg ételt, ismeri a folyó víz gyönyöreit. Tisztában vagyok azzal, hogy egyre több gyerek él mélyszegénységben még itt Magyarországon is, de tisztában vagyok azzal is, hogy egy rakás gyerek el se tudja képzelni ezeket az állapotokat, és természetesnek veszi, hogy szinte mindent megkap. Bevallom ilyen tekintetben az én gyerekeim is el vannak kényeztetve. Pár éve volt egy pont, amikor a nagyobbik kikelve magából tiltakozott a szülői döntés ellen, mert nem kaphatott meg valamit, amit nagyon akart. (Általában nagyon szokott akarni.) Akkor megfogtam a gyereket és leültettem a tévé elé, és betettem az "An Idiot Abroad" sorozat Indiában forgatott epizódját. El lehet képzelni. Az hogy meg volt lepve, erős alulértékelés. Gyerekmunka, nyolcan egy háromfalú tizenöt négyzetméteres házban ahol nincs vécé és a kábelek lógnak kifele a falból. Ehhez képest a Kincskereső kisködmön már nem látszik olyan végletes választásnak. Akaratos gyermekem pedig rögtön csendesebb lett, és magába szállt, legalább egy kis idő erejéig. De! Lehet, hogy a megdöbbenése rövid életű volt, azonban innentől fogva a mai napig, csak annyit kell neki mondani hogy "Gondolj Indiára!" és a gyerek újraértékel.<br />
<br />
Hatalmas tévedésnek tartom, ha egy gyereket a szeretet nevében próbálnak megvédeni a kihívásoktól a vagy a fájdalomtól. Rondán hangzik, de általában ezek a legnagyobb fejlődés lehetőségei, még akkor is ha nehéz. Pont azért mert nehéz. Ez gyerekkorban is az, viszont ott vagyunk mi szülők részleges védelemként. Ugyanakkor így ültethetjük el az együttérzés, és előítélet-mentesség magvacskáit.<br />
<br />
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-WgUuUVHp7to/UlkXq11g9zI/AAAAAAAAAIg/mBfNjoHwXsg/s1600/Hardship_by_cho_oka.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="239" src="http://4.bp.blogspot.com/-WgUuUVHp7to/UlkXq11g9zI/AAAAAAAAAIg/mBfNjoHwXsg/s320/Hardship_by_cho_oka.jpg" width="320" /></a>Ha visszagondolok, nekem is szörnyű érzés volt gyerekként ilyen történeteket olvasni, viszont nem lehet megkerülni a felelősségét annak sem, hogy a régi alkotásokhoz, kellenek a magyarázatok is. Mutathatok a gyereknek Rubenst, csak kövér nőket fog látni mindaddig, amíg meg nem tudja, hogy akkoriban ez volt a szép, és közel nem viszem a képhez, hogy nézze meg az árnyékolását, hogy milyen munka és odaadás van abban. Nagy felelősség van a művek tálalásában, mélyre kell nézni, és a gyereket is meg kell tanítani erre, egyfajta attitűdöt kialakítani benne. "Milyen érzés ez neked?" "Mi tetszik benne?", "Mi nem tetszik benne?" és a legfontosabb "Miért?" Egy olvasmány, vagy bármilyen művészeti alkotás, mindegy hogy kötelező vagy sem, a kiindulópont arra, hogy valami - jó esetben - megváltozzon bennünk. Ha gyerekről van szó, nagyon fontos, hogy ezt a folyamatot támogatnunk kell a szülői oldalról is, beszélgetnünk kell az olvasottakról, már csak azért is, mert nagyon meglepő dolgokat tanulhatunk a saját csemeténkről. <br />
<br />
Én ki voltam készülve a Légy jó mindhaláligtól is és a Pál utcai fiúktól is. Belekezdtem anno, és bevallom a mai napig nem olvastam ki őket. A magárahagyatottság és tehetetlenség, és az igazságtalanság amik lehetetlenné tették ezek olvasását, felnőtt életemben is alapkövei lettek mindenféle élethelyzetekben megjelenő félelmeimnek. Ha tanár lennék, semmi kivetnivalót nem látnék abban, ha a gyerekek azzal keresnének meg, hogy én ezt a könyvet nem szeretem. Méghozzá azért nem tartom szentségtörésnek, mert a gyerek megpróbálta, beleereszkedett, és véleménye lett róla. Nem kell mindent szeretni. Meg kell tanulni nemet mondani, ez a művészetekben éppen olyan fontos, mint bármi másban az életben. <i>Nemet mondani ugyanolyan fontos, mint igent mondani.</i> Ha véleménykülönbség van akár gyerek-szülő, akár gyerek-pedagógus között az a párbeszéd alapja, és a változás és a növekedés alapfeltétele.<br />
<br />
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-2wzxFUSViOQ/UlkXmCFC94I/AAAAAAAAAIY/PRwe-lkP09s/s1600/Books-06.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="239" src="http://1.bp.blogspot.com/-2wzxFUSViOQ/UlkXmCFC94I/AAAAAAAAAIY/PRwe-lkP09s/s320/Books-06.jpg" width="320" /></a>Érzem, hogy a korábbi bejegyzés ellenérzéseket szült, ezzel semmi gond. Oké a kötelező olvasmányok listáján változtatni kellene, mások a gyerekek, nagyobb a választék, eltelt sok év mióta nem frissítették. Viszont valaminek vagy valakinek az értékét nem a kora adja meg, és még az sem, hogy pozitívan, vagy negatívan állok hozzá. A jelen gyerekirodalmában is van olyan mű is ami megadja a katarzis lehetőségét. Ha személyes példát akarok mondani akkor az A Félőlény. Mindkét gyerekem utálta, és nap mint nap kardoskodtak az olvasás azonnali befejezéséért. Én - a szőrösszívű anya - azért is befejeztem, mert tudtam, hogy a könyv mondanivalója megugrandó a csemetéimnek, különösen az egyiknek. A gyerekek megkönnyebbültek a végére, mert minden jó ha vége jó, de továbbra sem maradt a kedvencük. Túl mélyen érintette őket. ...és ez nem baj.<br />
<br />
<br />T. Held Ritahttp://www.blogger.com/profile/02891578151940087304noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6854713498180501037.post-39421072271449496982013-10-07T13:43:00.000+02:002013-10-09T10:52:30.900+02:00Shakespeare védelmébenSzinte ahogy elkezdődött az iskolai év azonnal megindult a kötelező olvasmányok ócsárlása, amit én néztem, néztem a Közösségi Oldalon, egy részét értettem, a másik részét meg nagyon nem. Mindenesetre úgy gondoltam, hogy ez teljesen szubjektív, nem fogok belebeszélni, megtartom a véleményemet magamnak. Ehhez is több évtized élet kellett, hogy ilyenre képes legyek, de úgy tűnik, még van hely a fejlődésre, mert most azért is megírom.<br />
<br />
Talán képes lettem volna hallgatni, ha egy barátnőm invitálására el nem viszem a gyerekeinket színházba. (már hogy az ő fiát és az én fiamat, amíg ő a színpadon zenél...) Való igaz, hogy nagyon régen nem voltam színházban, ki voltam éhezve az élményre, és a darab amit megnéztünk egy kedvencem volt, amit akkor láttam amikor alig voltam idősebb, mint a két kiskrapek, akik velem ültek a sorban, így gondoltam, szenzációs esténk lesz.<br />
<br />
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-VWmgTY07cPE/UlKdmUVZK-I/AAAAAAAAAIA/5QM-lGVD2QQ/s1600/William-Shakespeare.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://1.bp.blogspot.com/-VWmgTY07cPE/UlKdmUVZK-I/AAAAAAAAAIA/5QM-lGVD2QQ/s320/William-Shakespeare.jpg" width="320" /></a>Nem így lett. Inkább szenzációhajhásznak mondhatnám az egészet. Az első döbbenet akkor kapott el, amikor az előadás tizedik percében hirtelen három anyaszült meztelen férfi virított a színpadon. Erre nem emlékeztem... nem is értettem... mi köze volt ennek a cselekményhez? Igazából semmi, viszont mindenki <i>röhögött és megtapsolták</i> a színészeket. (Itt kell elmondanom, hogy bőven voltak tinik a nézőközönség soraiban.) Én le voltam bénulva - nem mintha nekem is tapsolhatnékom támadt volna - és arra gondoltam, hogy ezt hogyan nyeli le a két gyerek. Az enyém értetlen volt, a másik izgatottan ugrált a székén. Okéééé... a műsor folytatódott. Szörnyű dolog az elvárás, de mit tegyek, vártam a lendületes, rímes, szellemes shakespeare-i mondatokat, nevetni, szórakozni szerettem volna, de nem ment. Nem éreztem magam kényelmesen, miközben a színészek olyan szavakat használtak mint "fejbesom", "elcseszni" és társaik. (A memóriám szerencsésen blokkolta a többit, de higgyétek el elhangzottak.) Nyugodtan mondja mindenki, hogy régimódi vagyok, és öreg, de akkor is úgy gondolom, hogy Shakespeare nem érdemli meg ezt a stílust, és a gyerekeink sem érdemlik meg ezt a stílust. Ja igen, és én sem érdemlem meg ezt a stílust.<br />
<br />
Mint megtudtam megint esedékes egy magatartásigazítás a csemetémen, de nehezebb lesz elmagyarázni, hogy miért is, amikor pont most látta - és közvetve én mutattam meg neki - hogy a teljesen felesleges figyelemfelkeltés tapsot és nevetést eredményez, és jópofának tartják.<br />
<br />
Igen, hallom, ami néhány embernek a fejében megszólal, hogy miért vittem el a gyereket egy ilyen darabra? Jelentem, a darab nem ilyen, csak ilyenné tették. Átszőtték a mai kor nyelvezetével, erkölcsi rendjével, és nem érzem, hogy ez így jó lenne. Nyáron olvastam Miyamoto Musashi könyvében azt a gyönyörű és igaz gondolatot, hogy minél távolabb megyünk a forrástól, annál inkább elveszíti a lényegét. Mi értelme van annak, hogy fordítás helyett átírják Shakespeare-t, vagy bárki mást? Nem tiszteletlenség ez? Oka volt annak, hogy úgy írta le, ahogy megtette. Miért ne lenne értelme, hogy egy pár óra erejéig egy másik évszázadba vitetjük el magunkat? Esetleg tanulhatnánk is belőle...<br />
<br />
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-bVWiNi35fqs/UlKdh3UEaPI/AAAAAAAAAH4/o4WlK5OuoXQ/s1600/TheatreRoyalBristolAuditorium.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="226" src="http://3.bp.blogspot.com/-bVWiNi35fqs/UlKdh3UEaPI/AAAAAAAAAH4/o4WlK5OuoXQ/s320/TheatreRoyalBristolAuditorium.jpg" width="320" /></a>Valahol ugyanez volt a gondom az kötelező olvasmányok ellen fanyalgókkal. Ne értsetek félre, nekem is voltak olyan kötelező olvasmányaim, amitől felállt a szőr a hátamon, annyira utáltam, de volt rengeteg amiből értékeket tanultam. Nem hiszem, hogy bölcs lenne mindent kivágni az ablakon, csak azért mert öreg. Itt jön a vicc a nagymamiról... A már emlegetett Közösségi Oldalon ilyen kritikák jelentek meg, hogy "idejétmúlt", "nem alkalmazkodik a jelenkor olvasástechnikai változásaihoz", "nyelvezetében régi" stb. stb. Lehet hogy most magamról állítok ki szegénységi bizonyítványt, de nem értem. Mi a gond a százéves irodalommal? Mi a gond az ezeréves értékekkel? Mi a gond azzal ha ezeréves értékekről archaikus nyelven beszélnek? Az igazság igazság marad. Évek óta a filofaxomban hordom a következő idézetet: "A haladás végzetes metaforája, amely szerint mindent magunk mögött hagyunk, elhomályosította a növekedés valódi eszméjét, amely szerint mindent magunkba fogadunk." (G. K. Chesterton) Ehhez már nem tudok mit hozzáfűzni.<br />
<br />
Számomra sokkal zavaróbb, hogy jelenkorunk gyermekeknek szánt irodalmában a színvonal esetenként (de nem mindig) a "teszkó" szintjéig süllyedt, cserébe egy mai hároméves már nem tudja mi a "rokolya". Kivéve persze, ha Weöres Sándort olvas. ... aki ugye pont száz éve született. Mondhatni ódon...<br />
<br />
A megoldás, mint mindig most is valahol középen lelhető, legalábbis szerintem. Semmi gond nincs a Kőszívű ember fiaival, vagy a Kincskereső Kisködmönnel. A gyereknek fel kell kínálni a választás lehetőségét, úgy hogy nem fintorgunk előtte nyilvánosan erről vagy arról. Abban teljesen egyetértek mindenkivel, hogy kellene a kötelezőkbe (vagy választhatókba?) beletenni korunkbeli olvasmányt is, vagy korunkbelibbet. Kilencévesen a görög regéken éltem, tizenkét-tizenháromévesen faltam Robert Merle könyveit, és szeretném a fiaim kezébe is odaadni. Lehet, hogy olyasmit is odaadnék a kezébe, amit én magam nem olvastam. Próbálkozzanak, találják meg a saját stílusukat és a saját irodalmi (és más) szerelmeiket. Jó ha nem egyezik az enyémmel, vagy az apjukéval, nem akarnám lekorlátozni őket sem időben sem térben. De ha egyezik, hát legyen, de minél nagyobb részt kellene látni a nagy képből. A legfontosabb szó ebben a témában az "is", mert szükségünk van a múltra ahhoz, hogy a jövőt a legeredményesebben és legszebben valósuljon meg. <br />
<br />
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-vHza8A0A5pg/UlKddeSZ90I/AAAAAAAAAHw/wYv1kR2KPL0/s1600/berlin_-_old_and_new.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="277" src="http://4.bp.blogspot.com/-vHza8A0A5pg/UlKddeSZ90I/AAAAAAAAAHw/wYv1kR2KPL0/s400/berlin_-_old_and_new.jpg" width="400" /></a><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"type":45,"tn":"*G"}" id="fbPhotoSnowliftCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption">"Ma
felületes infókat futunk át, kiírunk minden csacskaságot ami csak az
eszünkbe jut a "falunkra", csetelünk ékezet nélkül, fantasztikus
rövidítésekkel, matricákat küldünk és közben felejtünk… Igen ez egy új
kor, de nem rosszabb vagy jobb csak más. Meg kell tanulnunk a helyén
kezelni a kor adottságait és becsülni a múlt hozadékát mert ennek
arányából születünk meg ma újra és találjuk meg a helyünket ebben a
felgyorsult fura világban." (Popper Péter)</span></span>T. Held Ritahttp://www.blogger.com/profile/02891578151940087304noreply@blogger.com0Budapest, Magyarország47.497912 19.04023499999993947.154509499999996 18.394787999999938 47.8413145 19.68568199999994tag:blogger.com,1999:blog-6854713498180501037.post-70777173474334974642013-09-12T11:39:00.002+02:002013-10-21T22:07:01.221+02:00Roncsdervis<a href="http://1.bp.blogspot.com/-ThINt8slqKY/UjGK9rMptDI/AAAAAAAAAHY/TzPWeUzXTZE/s1600/IMG_4970%5B1%5D.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="213" src="http://1.bp.blogspot.com/-ThINt8slqKY/UjGK9rMptDI/AAAAAAAAAHY/TzPWeUzXTZE/s320/IMG_4970%5B1%5D.JPG" width="320" /></a>Nagy kérdés elé kellett állnom ma, és nehezebben válaszoltam meg, mint amikor azt kérdezik, hogy hogyan lesz a kisbaba. Arról van némi fogalmam, és jól is tudom kommunikálni, de ezt a kérdést óvatosan meg kellett rágni, hogy a kérdező gyerekem észre ne vegye, hogy én magam sem tudom még a választ. Nyögvenyelősen és lassan válaszoltam, miközben én is gondolkodtam és nem láttam még hogy hol fog a gondolatmenetem végződni.<br />
<br />
Iskolánkban a harmadikosok-negyedikeseknek létezik egy nagy népszerűségnek örvendő múzeumlátogató szakkör. Mivel mindenki menni szeretne, de a két évfolyamot nem lehet elvinni, így a helyek száma több mint korlátozott. Délután, amikor megérkeztem az iskolába nagyobbik porontyom azonnal azzal fogadott, hogy milyen igazságtalanság, hogy pont ő nem mehet a szakkörbe. Maresz néni ott álldogált az udvaron, és meghallotta a felháborodott kiáltást, és azonnal kiegészítette a gyerek által megosztott információt azzal, hogy az mehet a múzeumlátogatásokra, akinek példás a magatartása. Egyébként ez teljesen érthető: két pedagógus 32 gyerekkel keresztül a városon, átszállásokkal... Rémálom lehet így is, nem hogy még kisebb vagy nagyobb renitensekkel. <br />
<br />
Az én csemetémből viszont kiszakadt hogy "Miért mindig a jóknak lehet mindent?" Ez szívszorító volt. Ebben a megfogalmazásban úgy hangzott, hogy <i>ő nem jó</i>. De megértem a tanítói oldalt is. És itt kezdődött a magyarázat-Ödüsszeia. Először - még az iskolaudvaron - elmondtam, hogy ezek feltételek, és ezen sem én, sem ő nem tud változtatni, megint elhangzott, hogy amíg ő tanul, és mások adják neki a lehetőséget, hogy tanuljon, addig ezekkel az emberekkel szemben ő marad a Kicsi, és a tanítók-tanárok a Nagyok, akiknek pont ezért kijár a tisztelet. Ugyanakkor megsajnáltam magatartásbólnégyes gyerekemet, mert ha magamat megkérdezem, én azt válaszolom, hogy nem kell mindig jónak lenni. Ákost elküldtem játszani, és én csendben megkérdeztem az osztályfőnököt, hogy megint baj van-e? "Ismered a fiadat... "- válaszolta. Ismerem. Nagyszájú, túlhabzó, domináns, lehengerlő, eredeti, feledhetetlen, imádnivaló és érzékeny energia- és ötletbomba. Odavagyok érte. ...és néha a falra mászom tőle. De leginkább odavagyok érte.<br />
<br />
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-cN9qu7bwFNU/UjGLaiQJIgI/AAAAAAAAAHg/gMXkm0BDsBI/s1600/IMG_5173%5B1%5D.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="212" src="http://3.bp.blogspot.com/-cN9qu7bwFNU/UjGLaiQJIgI/AAAAAAAAAHg/gMXkm0BDsBI/s320/IMG_5173%5B1%5D.JPG" width="320" /></a>Innen folytatódott a beszélgetés az autóban, hogy egyrészt lehet csintalannak is lenni (kvázi "rossznak"), de nem mindegy, hogy mikor. Másrészt... másrészt neki saját magának el kell vállalni önmagát, úgy ahogy van. Én úgy szeretem, ahogy van, és nem akarom, hogy mindig "jó" legyen. Ekkor jutott eszembe, hogy nagyon fontos különbséget tenni a gyerek és a gyerek cselekedetei között. <i>A gyerkőc jó, amit tesz néha, az lehet rossz.</i> Egyszerű tévedés. Ez pedig ugye mindenkivel előfordul. Ezen túl az ő döntése, hogy hogyan cselekszik vagy viselkedik, és akkor neki kell állni ezek következményeit. Ekkor feltette a gyerekem az ász kérdést: "Miért nem akarod, hogy jó legyek?" Húúúú! "Én azt szeretném, ha önmagad lennél. Ha te leülnél a sarokba, és csendben üldögélnél szó nélkül, én megijednék. Tudod vannak olyan értékek, amiket nagyon fontos megtanulni, mint az udvariasság, a figyelem, az a sokat emlegetett tisztelet meg ilyenek, és ha ezeket te be tudod tartani, akkor olyan huncut és csintalan lehetsz, amilyen akarsz. Ez időzítés kérdése." Ez tetszett neki, értette, és elfogadta.<br />
<br />
Olyan hihetetlenül fontos, hogy hogyan fogalmazunk meg bizonyos dolgokat, hogy milyen szavakat használunk. Tavaly szintén az iskolában hallottam egy ebédlői incidens kapcsán, hogy "az volt az ő bűne..." Bűne? Ez egy nagyon súlyos szó, még akkor is, ha a gyerek nem feltétlenül azt asszociálja hozzá, amit mi felnőttek. A gyerek nem, de a lelke... a lelke érzi a súlyt. Nem lehet egy be nem dobozolható gyerekre azt mondani, hogy "te rossz vagy!". Nem rossz. Más. Akkor "rossz", ha rosszindulattal cselekszik. Természetesen a másságnak is temérdek oka lehet, lehet környezeti hatás, mint a család, lehet pszichés kondíció, mint az Aspergers szindróma, vagy egyszerűen veleszületett személyiségjegy. A legelsőt ki lehet korrigálni, a másodikkal meg kell tanulni élni, és elfogadni, a harmadikkal meg nagyon kell vigyázni, mert ha ebbe próbálunk erőteljesen belenyúlni, az olyan mint amikor elkezdenénk megrepeszteni egy ház alapját. Persze nagyon fontosak a határvonalak, akármilyen jó fej, és eredeti a gyerek, nem hagyhatom, hogy egy kis kápó, vagy nagy bunkó váljék belőle. De a lényegét nekem is tisztelnem kell, és védeni is. Különösen manapság, ahol az iskolarendszer egyre inkább az uniformizálás felé tendál, és amikor sajnos nyírják az alternatív iskolákat, és minden megszokottól eltérőt.<br />
<br />
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-NtJaWzG50VM/UjGJZtq7CLI/AAAAAAAAAHM/pM853rrk5C8/s1600/whirling+dervishes.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="210" src="http://4.bp.blogspot.com/-NtJaWzG50VM/UjGJZtq7CLI/AAAAAAAAAHM/pM853rrk5C8/s320/whirling+dervishes.jpg" width="320" /></a>Szombaton Andi húgomnál nézegettük az Isztambulban készült képeit, amikor az én autóimádó fiaim meglátták a dervisekről készült fotókat, és Ákos elrévedve kibökte: "roncsdervis". Kész. Röhögőgörcs. Külső és belső találkozott, egy elképesztő kombinációban. Egész életében ezt tette. Nem biztos, hogy ez a legjobb nyelvi gusztuscsemegéje, vagy kreációja, de most ez van soron. Most szerintem teljesen jól illusztrálja a tényt, amit egy húsz éve mozgásfejlesztéssel foglalkozó barátnőm mondott: <i>A kreatív ember mindig deviáns.</i> Ezt fessük fel az Oktatási Minisztérium elé, és tegyük ki minden iskolába. Tudomásul kell venni, hogy minél erősebb a fény, annál erősebb az árnyék. A tisztelet és megértés megilleti a gyereket is.<br />
<br />T. Held Ritahttp://www.blogger.com/profile/02891578151940087304noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6854713498180501037.post-43020684585894044842013-08-29T21:17:00.002+02:002013-10-08T12:14:11.812+02:00iGoCrazy<span style="font-size: small;">Éppen Badacsony felé hajókáztam családommal, és mint mindig, a vizet néztem, ami egyszerre volt kék is, zöld is, szürke is, pont úgy, ahogy szeretjük. A gyerekek éppen apjuktól szerezték be a nélkülözhetetlen hajózási ismereteket az egy hajócsavarral ellátott bárkák manőverezési képességeitől kezdve, a sirályok vadász-szokásaiig bezárólag, amikor észrevettem a két kislányt. Békésen üldögéltek egymás mellett a dekk padlóján és valamilyen játékba nagyon bele voltak merülve. Konstatáltam, hogy helyes fodros szoknyájuk van, kiszívta a hajukat a nyári nap, és hátrébb dőltem a széken, hogy jobban lássam, milyen játék az, ami arra készteti őket, hogy a Nagy Kalaphegyre egy pillantást se vessenek.</span><br />
<span style="font-size: small;"><br /></span>
<span style="font-size: small;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-57xHcv4brrM/Ui7ZSeYIOeI/AAAAAAAAAGs/tggnTy6ZcfE/s1600/fonyod2012+063.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://2.bp.blogspot.com/-57xHcv4brrM/Ui7ZSeYIOeI/AAAAAAAAAGs/tggnTy6ZcfE/s320/fonyod2012+063.JPG" width="320" /></a>Valami iKütyü volt, bevallom, ha megvernek se tudom megmondani a különbséget az iPod, iPad, ingyombingyom közt, jó ha a mobilverziót felismerem. Ismeritek azt a pillanatot, amikor betelik a pohár? Na, ez olyan volt, és felidézte a nyár összes olyan döbbenetét, amikor révedt gyerekeket láttam elektronikus kábítószerükkel. Oda akartam menni a két kislányhoz a vízbe hajintani azt a Vacakot, dühöm tárgyát, és megmutatni nekik, hogy kék az ég, süt a nap, bármerre nézünk szépet látunk: vitorlást, madarat, fürdőzőktől színes partokat, és kontrasztként a hegy tömör zöldjét.</span><br />
<span style="font-size: small;"><br /></span>
<span style="font-size: small;">Lehet hogy én vagyok túl szentimentális, lehet hogy a világ elfordult körülöttem. De hova?</span><span style="font-size: small; line-height: 115%;"> Amikor
azt látom, hogy gyerekek, már nagyon fiatalon is (óvodáskorúakat értek ezalatt)
már rá vannak tolva az ilyesfajta pótszerekre, hát urambocsá’ kiakadok. Mert
e felől kétségeim sem lehetnek egy csomóan már függők. </span><br />
<span style="font-size: small; line-height: 115%;"> </span><span style="font-size: small;">
</span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small; line-height: 115%;">Láttam
gyereket hisztirohamot kapni, mert nem kapta meg az anyja mobiltelefonját,
pedig csak a fodrászatban kellett volna várni egy kicsit. Láttam gyereket
kétségbe esni, mert reggel nem találta a laptopját. Nálunk már-már tradíció,
hogy a modemet évente cserélni kell, senki nincs már ezen meglepődve. Az álla
viszont annak az úriembernek esett le, aki egyszer a friss dobozunkat hozta
beszerelésre. Csodálkozásának tárgya pedig az volt, hogy az éppen otthon
tartózkodó gyerekek nem kaparják a falat, hogy újra szörfölhessenek a neten. Elmesélte, hogy
járt már olyan helyen is ahol a hatévesforma kisfiú tűkön ült már, és ő volt az
első aki rávetette magát a gépre, amikor a kapcsolat helyreállt. (Hogy mi a
túrót csinálhat egy hatéves az interneten, azt elfelejtettem megkérdezni.)</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small; line-height: 115%;">Én is
ismerem azt, amikor az ember már falra mászik a saját kölkeitől, velem is
előfordult már, hogy csak azért, hogy ne szakadjon el a cérnám, bekapcsoltam a
tévét, vagy belöktem egy dvd-t a lejátszóba, hogy végre csend legyen. De nem
mindegy, hogy ezeket az áldott-áldatlan eszközöket milyen gyakorisággal alkalmazzuk, és nem mindegy, hogy hogyan.
Régi mese, hogy nagymértékben a víz is mérgező…</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-KTLcc1oA3e4/Ui7Zvbq8KPI/AAAAAAAAAG8/7EdhcM_2MbQ/s1600/fonyod2012+075.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://4.bp.blogspot.com/-KTLcc1oA3e4/Ui7Zvbq8KPI/AAAAAAAAAG8/7EdhcM_2MbQ/s320/fonyod2012+075.JPG" width="320" /></a><span style="line-height: 115%;">Ha tévé, ha
számítógép, fontos hogy <i>jelen legyünk</i>
a gyerek mellett. Az ok nem más, hogy kérdezhessen, és kérdezni fog akár
hároméves akár tizenkettő. Csak másokat fognak kérdezni, és ha választ is kapnak,
akkor érezhetik, hogy nincsenek magukra hagyva ilyen-olyan nagyságú dobozokkal. Akármit teszünk ezek az elektronikai vívmányok kontrollálatlan használata végső soron elmagányosodást és személyiségtorzulást fog okozni, hiszen minden ember genetikailag kódolt társas lény, és csak közösségben vagyunk képesek a túlélésre.</span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small; line-height: 115%;">Ahogy néztem
ezeket a felnövekvőket a gizmókkal, rájöttem, hogy egy jó pár esetben azért
nyomják a kezükbe, hogy ne unatkozzanak. De könyörgöm, egy gyereknek azt is meg
kell tanulnia, hogyan <i>ne</i> unatkozzon!
Ha folyamatosan kínálom neki a (látszólag) izgalmasabbnál izgalmasabb tevékenységeket,
mint valami kétlábonjáró szórakoztatóközpont, hogy fog ez az emberpalánta
rájönni, hogy erre képes ő maga. Hogyan lesz képes meglátni és értékelni a
részleteket, ha mindig valami villódzik a szeme előtt, és folyamatosan túl van stimulálva? </span><span style="font-size: small; line-height: 115%;">Az örömérzéshez nem kell
hajszolni az információt, már csak azért sem mert ilyen mennyiségű
behatással az idegrendszer, már nem tud mit kezdeni, és az öröm átcsap
az ellentétébe és szorongáshoz, frusztrációhoz és végső soron depresszív
állapotokhoz vezet. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/-hK-Suaphd3M/Ui7Y0mNDXzI/AAAAAAAAAGk/B2mQkXImUWY/s1600/montenegro+273.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://1.bp.blogspot.com/-hK-Suaphd3M/Ui7Y0mNDXzI/AAAAAAAAAGk/B2mQkXImUWY/s320/montenegro+273.JPG" width="320" /></a><span style="line-height: 115%;">De tovább
megyek. Az én életem párja, gyerekeim apja megszállott rádióhallgató, olyan
szinten, hogy elalváskor is úgy kell kicsavarni a kezéből a rádiót, és
veszekedni vele, hogy én nem vagyok képes így pihenni. Nem véletlen, hogy
ugyanez a férfi, csupa szeretetből betelepített egy cd lejátszót a nagyobbik
fiunk hálószobájába és ellátta jobbnál-jobb cd-kkel. Természetesen a gyerek
rászokott, és amikor apuci megkezdte szokásos tengerjárását, és én kikapcsoltam
a gépet, magán kívül tiltakozott, hogy ő <i>másként
nem tud elaludni</i>. Mit volt mit tenni
leültem vele, és meg kellett beszélnünk, hogy most szeretném, ha megtalálná
magában a <i>csendet</i>. „Nem akarom!”</span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small; line-height: 115%;">Ez egy
lényegi pont. Az emberek legnagyobb részét riasztja a csend. Sokszor engem is.
Civilizációs ártalom. Félünk tőle. Unalmas. Üres. Először biztos hogy az. Aztán rá lehet jönni, hogy nagyon érdekes és színes dolgok tudnak elővarázsolódni a saját fejünkből is. Nekünk is meg kell tanulni, és a gyerekeinket is rávezetni, hogy a képzeletünk és az érzelmeink tárháza egy szivárványszínű hely, ahova néha érdemes visszavonulni.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small; line-height: 115%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small; line-height: 115%;">Apák, Anyák! Korlátozzuk egy kicsit a civilizációt!</span></div>
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<br />
<br />
<br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br /></span></div>
T. Held Ritahttp://www.blogger.com/profile/02891578151940087304noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6854713498180501037.post-70470879961025582872013-08-11T21:12:00.000+02:002013-10-08T12:16:06.252+02:00Erkölcstan-óra kisebbeknek és nagyobbaknakAzt hittem, ez a bevásárlás is csak olyan lesz, mint a többi, valamiért biztos vissza kell császkálni a szupermarket elejébe hátulról, a gyerekek óhatatlanul összekapnak a mélyhűtött áruk osztályán, és ki fog lyukadni a paradicsomos zacskó a túlterheléstől. Már majdnem minden menetrend szerint ment, amikor homokszem került a rendszerbe. Elég nagy homokszem. Egy húszezres. Egy húszezres, ami csak ott hevert a tejespult előtt.<br />
<br />
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-hHDUyOm4Jcc/Ugfg2ZoFS0I/AAAAAAAAAGU/KQtNf4eDtM4/s1600/Barcelona+529.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://1.bp.blogspot.com/-hHDUyOm4Jcc/Ugfg2ZoFS0I/AAAAAAAAAGU/KQtNf4eDtM4/s320/Barcelona+529.jpg" width="320" /></a>Szemfüles kilencévesem vette észre, és azonnal ráugrott a zsákmányra és - engem is meglepve - azonnal körülnézett, és hangosan kérdezte: "Ezt ki vesztette el?" Nagyobbik fiamnak jó erős hangja van, és általában problémát jelent neki a halk beszéd, így természetes volt, hogy hirtelen mindenki ránk figyelt, pontosabban őrá, akinek ott kéklett a pénz a kezében. Pár lépésre állt tőlünk a Hölgy, aki azonnal a farzsebéhez kapott, és ellenőrizni kezdte, hogy ott van-e a pénze, és mivel nem találta, riadt szemmel nézett ránk, kicsúszott egy "Jézusom" a száján, és egészen óvatosan bólogatott a fejével, jelezve, hogy a kérdéses pénzdarab bizony az övé. Kinyújtotta a kezét, rám nézett, hogy én helyeslem-e a pénz átadását. Én, ha őszinte akarok lenni, első érzelmemmel szörnyen sajnáltam, hogy meglett az értékes papírdarab gazdája... aztán természetesen bólintottam, hogy persze, adja oda a gyerek a húszezrest.<br />
<br />
Így a pénz visszakerült jogos tulajdonosához, Ákos kissé szégyenlős de ragyogó mosollyal visszatért a bevásárlókocsihoz, és én elmondhattam neki, hogy milyen büszke vagyok rá. Nagyon meg voltam lepve, mert az én első ösztönöm az volt, hogy felkapom és tovább nem igazán gondoltam, hogy mit is kellene tenni. De Ő tudta, sokkal jobban tudta, mint én, és azonnal meg is cselekedte zsigerből.<br />
<br />
Még ott a tejespultnál kezembe megsimogattam az arcát, és ő nem értette, miért is ez a feléje áradó büszkeség. Nekem kellett "lefordítani" neki, hogy miért is nagy az ő cselekedete. Mi minden lehetett volna az övé, ha nem teszi fel azonnal, azt a bizonyos kérdést. Megvehette volna régóta áhított pedálos Moszkvicsot a csencselős weboldalról... elmehetne az autóbörzére és degeszre vásárolhatná magát... Láttam az arcán, hogy ezen dolgok képzeletbeli elvesztése megrendítette. A lehetőség rendítette meg, hogy az övé lehetett volna, de nem lett. El kellett mondanom neki, hogy nekem is jól jött volna a pénz, de helyesen cselekedett, nem is lehetett volna jobban. Igazából engem is megszégyenített, a tisztasága annak, ahogyan érdek és gondolat nélkül kérdezett. El kellett mondanom, hogy egy icipicit én is szomorú voltam, hogy nem tarthattuk meg, és megértem az ő szomorúságát is. A pénz lehetőségét elvesztette, de mint ember tiszta maradt. Ebbe kilencévesen bele tudott nyugodni. Mi felnőttek hányan lennénk képesek erre?<br />
<br />
Számomra, az volt a lélegzetelállító tapasztalat, hogy ösztönből, gondolkodás nélkül cselekedett.Fel se merült benne a gondolat, hogy elteszi, hiszen nem az övé. A teljes képhez hozzátartozik, hogy Ákosom nagy "megtaláló". Szemüvegtok, ezüstérem, gumikarkötő és egy boríték tizenötezer forinttal mind a "találmányai" között van, amelyek mind megtalálták eredeti gazdájukat. A hatalmas különbség, hogy most először önállóan, lelkifröccs nélkül, <i>szabad akaratából</i> kereste meg a jogos tulajdonost.<br />
<br />
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-5w-2sBB064g/UgffsyDoEWI/AAAAAAAAAGE/xWWBnTEOtvQ/s1600/fonyod2012+074.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://4.bp.blogspot.com/-5w-2sBB064g/UgffsyDoEWI/AAAAAAAAAGE/xWWBnTEOtvQ/s320/fonyod2012+074.JPG" width="320" /></a>Egy sóhajjal írom le, hogy felmerült bennem a gondolat, hogy vajon tényleg jól nevelem-e a gyerekeket. Nem vagyok-e korszerűtlen a mai világban, ahol annyi ember egymást tapossa a legkisebb haszonért, legyen az anyagi vagy más természetű. Magamnak is a saját tanácsomat kellett megfogadni, hogy végeredményben az én lelkiismeretem is tiszta maradt, és ehhez az kellett, hogy <i>így</i> neveljem a gyereket. Rá kellett jönnöm a tudatommal is, hogy csak így szabad gyereket nevelni a mai világban, mert túlburjánzott az ellenkezője, és én is fertőzött vagyok. Ha úgy tetszik, leckét kaptam a saját gyerekemtől. ...Már megint....<br />
<br />
Sokat cikkeztek az elmúlt időkben arról, hogy bevezetik az erkölcsi nevelést, és nagyjából mindenki egyet értett azzal, hogy az erkölcstanításhoz - a kívánt kritériumok alapján - maga Buddha vagy Jézus se lenne elég. Viszont akkor felmerül a kérdés, hogy most akkor hogy is van ez? Az számít, amit soha nem tettem meg, vagy az amit megtettem, és tanultam belőle? Ami megtettem a gyengeséget vagy bátorságot jelent? Gyarlóságot vagy bölcsességet? Mit miért tettem? Krízis? Önzés? Kíváncsiság? Rosszakarat? Félelem? ... vagy valami egészen más?<br />
<br />
Bevallom, amikor először hallottam az erkölcstan órákról, nekem régi hittanóra érzetem lett: "ezt így nem szabad csinálni, mert bűn!" Kényelmetlen, szorító érzés, egyáltalán nem kellemes. Ha rajtam múlna inkább emberség-órának hívnám, viszont ezt órán nem lehet tanítani. Ezt látni, átérezni, és élni kell, egyébként hiteltelen, hideg és élettelen. Ezt nem lehet akárkitől megtanulni, ezt csak olyantól fogadom én is, aki nekem fontos, akinek a legjobban adok a szavára. (Ha valaki nem olyan szerencsés, mint én voltam, akkor ez lehet más is anyán, apán kívül...) Másrészt erkölcsi normákat nem feltétlenül egy szeplőtelen szűztől szeretnék tanulni, egyrészt mert nagyítóval sem találok, másrészt nem életszerű. Hogyan értem meg a tévedés kínját valakitől, aki még soha nem tévedett? Hogyan érti meg az én tévedéseimet, aki soha nem járt a tilosban?<br />
<br />
Jó és rossz tudása, és az ehhez kapcsolódó gondolatrendszer egyidős az emberiséggel, és még ma is friss köteteket írnak róla, hiszen emberi természetünk szerves része. Egészen halkan mondanám, és mondom is, hogy tiltással nem lehet nevelni, több okból sem. Egyrészt, mindig mindenki azt akarja, ami tilos, másrészt csak a tiltás nem ad élhető opciót. Mindig lehetőséget kell felkínálni, nem pedig elvenni, és szembesülni kell a következményekkel. Másrészt egy gyerek mindig le fogja másolni azt a viselkedésmintát, amit az általa szeretett személytől látott. Lehet, hogy nem élete végéig, de gyerekkorában szinte biztos. Ezért ezeket az erkölcsórákat a felnőtteknek kellene megszervezni. Más esetben reménykedhetünk, hogy Dávid megint legyőzi Góliátot. Sok Dávid, sok Góliátot.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-J76otwf_Fwc/UgffcHLBgyI/AAAAAAAAAF8/t1aLMQ0aD1Q/s1600/fonyod2012+164.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="http://1.bp.blogspot.com/-J76otwf_Fwc/UgffcHLBgyI/AAAAAAAAAF8/t1aLMQ0aD1Q/s400/fonyod2012+164.JPG" width="400" /></a></div>
<br />
<br />
Negyvenegy éves vagyok, és még ma is tévedek. Minden nap. Ha le kell írnom, hát leírom, hogy nem lennék megfelelő erkölcstan-tanárnak a megjelölt lista alapján. Viszont minden tévedésemre szükségem van ahhoz, hogy az legyek, aki vagyok, és a tévedés lehetőségét a gyerekemtől sem tagadnám meg. Próbálom őket úgy nevelni, hogy képesek legyenek arra, hogy a cselekedeteik következményeit is nagyjából előre lássák, vagy legalább megpróbálják. Tudom, hogy fognak tévedni. Nem akarom, hogy erkölcstanárok legyenek. Embereket nevelünk.<br />
<br />T. Held Ritahttp://www.blogger.com/profile/02891578151940087304noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6854713498180501037.post-68249577414949613292013-04-02T23:04:00.001+02:002013-10-08T12:17:59.833+02:00Kis nagyember esete a maga-tartással és a határ-ozott neveléssel<a href="http://1.bp.blogspot.com/--y2T2BLnH4U/UVtFVe1J9II/AAAAAAAAAFI/hLzl-1oQsDo/s1600/2012.10+003.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://1.bp.blogspot.com/--y2T2BLnH4U/UVtFVe1J9II/AAAAAAAAAFI/hLzl-1oQsDo/s320/2012.10+003.jpg" width="320" /></a>Az úgy kezdődött, hogy megint megtörtént. Egyszerűen, sallangmentesen, majdhogynem Fülig Jimmy modorában. Elsőszülöttem elszabadult. Először csak furcsa volt, hogy újkeletű nyegleséggel válaszolgatott vissza otthon, de ezt elintéztük azzal, hogy majd elmúlik, biztos fáradt, tél van (akkor még az volt), egyébként is rendben van minden. Aztán jött a sokk, amikor szembesülni kellett a ténnyel, hogy a jegyei nem olyanok már mint voltak, és magatartása és szorgalma soha nem látott mélységbe süllyedt, és az egész gyerek olyan idegennek tűnt. A legláthatóbb jel azonban az írásképe megváltozása volt, ugyanis nemes egyszerűséggel szétesett.<br />
<br />
Hála az égnek, emberkénk általánosan is nyomorultul kezdte magát érezni, és egy hétfő reggelen éppen lelki útravalóval láttam el, amikor a tanító nénije kérdőn kidugta a fejét az ajtón, és én halkan leginkább tátogva elszótagoltam, hogy "elszaladt vele a ló". Ahogy Maresz néni visszanézett rám, tudtam, hogy mindent ért. "Ugye? Beszéljünk!"<br />
<br />
Bementem fogadóórára, és kiderült, hogy az én gyöngyöm totálisan elvesztette az iránytűjét: beleszól az órákba, epés megjegyzéseket tesz, pofákat vág, és ezt az újsütetű stílusát az osztálytársakon is gyakorolja, kiegészítve egy kis fizikai kellemetlenkedéssel is. Már nem először, de most is kénytelen voltam emelni a kalapom Maresz néni előtt, aki most sem rakta be a gyerekemet a "tapló" feliratú dobozba. Elmondta, hogy ez valószínűleg hormonális változás is, egyre korábban következik be, ötleteket adott, hogyan kellene kezelni otthon a problémát gombhoz a kabátot elvvel (hangos olvasás, ráfigyelés, visszakérdezés stb.), és ő is meghallgatta, hogy én milyen gombot tudok megnyomni a fiamon, amikor szükség van rá, így alkalmunk nyílt arra, hogy kölcsönösen használjuk egymás ötleteit és eszközeit.<br />
<br />
Bevallom bár éreztem én a bajt, meglehetősen bambán bámultam. Mert ezúttal fogalmam sem volt róla, hogy mi történik benne. Az iskolakezdési nagy paláver tiszta ügy volt, majdhogynem előrelátható, bár ez a kellemetlenségéből nem vont le egy jottányit sem. Akkor hét és fél évének összes erejével megpróbálta magát alfa-hímként bevezetni az osztályközösségbe, beleértve a két tanító nénit is. Mit mondjak? Ellenálltunk. Otthon is, és az iskolában is. Ákos üvöltözött egy sort (napokban mérek...) és a kötelező körök után beadta a derekát, annak az először fájdalmas ténynek, hogy itt most nem ő lesz a főnök.<br />
<br />
De most? Tehetetlen voltam. Tudtam, láttam, éreztem, hogy január elején kezdődött a kisiklás, de semmi kirívó történést nem tudtam kapcsolni hozzá. Aztán a legegyszerűbb útvonalat választottam, megkérdeztem hogy mi a baj. Elmondtam, hogy látom, hogy rosszul érzi magát, látom, hogy valami nem jó, de nem tudom mi az, és a segítségét kértem a megértéshez.<br />
<br />
A reakció meglepő volt. Kirobbant belőle. Hiányzik a legjobb barátja, aki január óta magántanuló lett. "A szívem hasad meg, hogy a Borisszal nem játszhatok." "Le tudod rajzolni, hogy milyen az neked, amikor hiányzik a Borisz?" Abban a pillanatban rohant a papírért és pár perc alatt ott volt az összes dühe, rossz érzése fájdalma, és ki tudja mi még. Felsóhajtottam, és azt hittem, most megvan a megoldás. Átbeszéltük a lehetőségeit annak, hogy mikor találkozhatnak, játszhatnak, elmondtam, hogy a Borisznak leginkább akkor lesz jobb az iskolában, ha ő megtudja tartani önmagát... és akkor jöttem rá, hogy magyarul ez milyen fantasztikusan működik. A gyerek elvesztette önmagát, romlik a maga-tartása, elvesztette, nem tudja tartani a középpontját. De hogyan adhatom vissza? Hogyan terelhetem vissza oda, ahol és ahogy neki is jobb?<br />
<br />
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-5vHowLLaHxI/UVtF1mR602I/AAAAAAAAAFQ/uRCJv1Sx2gM/s1600/ablak.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://4.bp.blogspot.com/-5vHowLLaHxI/UVtF1mR602I/AAAAAAAAAFQ/uRCJv1Sx2gM/s320/ablak.jpg" width="240" /></a>Gondoltam segít, ha beszélünk róla, észérveket, érzelmeket hoztam a segítségünkre, és vártam a hatást. De semmi nem történt. Pontosabban semmi nem változott az eltorzult maga-tartásán. Vissza kellett tehát térni egy korábbi kockára. Hogyan fogjam meg? Ahol dolgozom bevett szokás, hogy a gyerekeknek "kitűzéseik" vannak. Ha van valami, amin <i>közös</i> megegyezéssel változtatni szeretnénk, akkor a gyerekek dolgoznak azért, hogy azt a pozitívumot visszaesés nélkül tízszer meg tudják valósítani. (önálló öltözés, leszokás a pityergő önsajnálatról, társak ütlegelésének abbahagyása stb.) Ha ez sikerül, jutalmat kapnak. Lehet, hogy kiforszírozott precedens, de precedens. Kapaszkodó. A "képes vagyok rá" és a "másként is lehet" élményét adja.<br />
<br />
Kicsi de növekvő Kosunknál nyilvánvalóvá vált, hogy barátja "elvesztése" nem fedi akcióinak teljes okrendszerét, az a tény, hogy több időt tölthet vele nem old meg semmit. Olyan volt ez, mint a résnyire nyitva felejtett ajtó, amit a huzat kivágott. Attól, hogy észrevettük hogy nyitva maradt, még nem fog bezáródni, sőt egy már kivágódott ajtót nehezebb becsukni, mint egy résnyire nyitva hagyottat. Nyilvánvalóvá vált, hogy a veszteségérzés, amellett ami volt, jó alkalomként is szolgált arra, hogy megint beleessen, a szokásos csapdájába. ("Én irányítok mindent" ... persze mint már írtam én is egy kontolfrík vagyok...)<br />
<br />
Elkezdtem pörgetni a fejemet, hogy mit lehetne még tenni, és akkor, amikor már semmi jobb nem jutott eszembe, felmerült bennem a "kitűzés" lehetősége. Elérendő cél: önmaga megtartása a szociális rendszer által kívánt szinten. (Ákosul fogalmazva: angol úriemberként való viselkedés. - Apuci angol...) A jutalom pedig három lehetőségből volt választható: békaláb, megfestheti a saját kerámiáját, az erre szakosodott helyen, mozizás, az általa kiválasztott filmmel. Feltételek: Minden egyes nap, amikor a kitűzés sikerül, egy jelet kap az ajtóra, ha egy nap is valamelyik tanító néni azt mondja, hogy aznap nem érdemli meg, elveszíti az összeset.<br />
<br />
Mézesmadzag meg lett lengetve, és láss csodát, a kis Nagyember magatartása és iskolai figyelme a teljesítményével együtt egy csapásra visszazökkent a megszokott kerékvágásba. Természetesen a gyerek nem lett kilúgozva, megbeszéltük hogy mikor lehet rosszalkodni, és ezt ki is használja tisztességesen, és megmondja magáról bárkinek, hogy ő egy "nagy huncut". És ez így jó.<br />
<br />
Szülői, anyai oldalról pedig megint meg kellett élnem azt, amikor az ember meghúzza a határokat, és határozottá válik a gyerek érdekében. Ha képekben akarok beszélni, olyan ez a folyamat, amikor begipszelek egy törött tagot - határt szabok a csontok mozgásának - hogy a testrész újra jól működő, és ne csak működőképes legyen. A határ és a határozottság kötelező a gyógyuláshoz.<br />
<br />
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-nrQSMUXDrt4/UVtGNd4_YUI/AAAAAAAAAFY/JQAKyCXtdoM/s1600/Gangesz.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://4.bp.blogspot.com/-nrQSMUXDrt4/UVtGNd4_YUI/AAAAAAAAAFY/JQAKyCXtdoM/s320/Gangesz.jpg" width="239" /></a>Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy ezek a határmeghatározások, határbeállítások hatalmas erőfeszítést követelnek a szülőktől is, mert ami történik, az általában a gyereknek nem kellemes, ez neki is fáj, és neki is munka. Ha őszinte akarok lenni, akkor azt mondanám, hogy az egész gyereknevelés a felettes Én kialakulásáig (kb. tizedik életév) egy nagy szívás, mert a szülő csak tölti, tölti a követendő programokat, a gyerek meg nem érdekelt bennük igazán, és időről időre kilép ezekből a számára idegen programokból. De. A határok, amiket megalkotunk, nem maradnak észrevétlenek. Megint képi síkra terelve, olyanok mint valami peremmel rendelkező formák, amit a gyerek majd feltölt valamilyen anyaggal, amikor elérkezik személyiségfejlődésének megfelelő pontjára. Viszont onnantól fogva már sajátjaként tekint rájuk, mert már ő is alkotó részese a folyamatnak, megalkotta a saját rendszerét, azokból az elemekből (határokból) <i>is</i>, amiket mi közvetítettünk feléje.<br />
<br />
Ehhez "a stabil személyiség
kialakulásához kell, hogy a szülő tudjon örülni annak, amilyen a
gyermeke. És ne csak annak, amikor végre teljesíti, amit kértünk tőle,
vagy egy újabb lépést tett a társadalomba való beilleszkedés, az
alkalmazkodás útján, hanem bárminek, ami az ő egyedi sajátossága. Ezt
azért fontos hangsúlyozni, mert sokan egyoldalúan alkalmazzák a
bátorítást, hogy „dicsérd sokat a gyermeket!” Dicsérik, ha megtette,
amit vártak tőle.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
A szülő szemében megcsillanó öröm beépül a gyermekbe, és később,
kamaszként, felnőttként magát is képes lesz motiválni akkor is, ha nincs
folytonos külső visszajelzés, elismerés. Ennek a fajta örömnek,
dicséretnek az a legnagyobb előnye, hogy nem vehető el. Ha annak örülök,
hogy nekem volt egy célom, amit a gyermek megvalósított, abban benne
van, hogy legfőbb dolga a környezetet figyelni, és alkalmazkodni az
elvárásaikhoz. Ez ingoványos terület lesz felnőttkorban, mert mást akar a
főnök, mást a házastárs, és mást maga az érintett. Ha viszont annak
örülök, hogy a csemete a saját célját elérte, akkor azzal a
kompetenciaérzése erősödik. Tudni fogja, hogy képes célokat kitűzni,
tenni értük, sikert elérni. És akkor talán a felnőttkorba való belépés
sem lesz számára olyan ijesztő." (Cziglán Karolina) Szerintem úgy szép, ha ezek a történetek párhuzamosan történnek meg, egy időben tudunk adni határt és végtelen szabadságot a szeretet jogán.<br />
<br />
Itt szeretnék külön köszönetet mondani Tóth Györgynének (Maresz néni), aki olyan hittel és szenvedéllyel tanít, ami a mai magyar oktatási rendszer kellős közepén maga a csoda, és példaértékű minden pedagógus számára. Nélküle nem az lenne a kisfiam ma, aki.T. Held Ritahttp://www.blogger.com/profile/02891578151940087304noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6854713498180501037.post-91377942569289966862013-02-23T23:48:00.000+01:002013-10-12T11:57:24.600+02:00Demokrácia?Fogadok, hogy most az első gondolata szinte mindenkinek az lesz, hogy "na, most politizálunk egy kicsit", de most vagy örömet vagy csalódást fogok okozni, mert eszem ágában sincs ilyet tenni.<br />
<br />
Amint elkezdődtek a töriórák az általánosban, én telitorokból imádtam őket, már csak azért is, mert szinte azonnal eljutottunk, az egyik kedvenc történelmi témámig a görög városállamok kialakulásáig. Alsósként persze még halvány fogalmam sem volt arról, hogy milyen a demokrácia a gyakorlatban, már csak ugye azért sem, mert akkor nem abban éltünk, de amikor nagy fanfárokkal megérkezett, valami szöget ütött a fejembe.<br />
<br />
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-MKydhH1ezTA/USlF7KV-UYI/AAAAAAAAAEg/x3l3YRphzhQ/s1600/gorog.jpeg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="160" src="http://2.bp.blogspot.com/-MKydhH1ezTA/USlF7KV-UYI/AAAAAAAAAEg/x3l3YRphzhQ/s320/gorog.jpeg" width="320" /></a>Mintha azt tanultuk volna, hogy a demokrácia görög szülőhelyén nem azt jelentette volna, hogy mindenkinek beleszólása van a dolgok folyásába, hanem (általában) a művelt arisztokrácia, de mindenképpen egy erősen leszűkített állampolgári kör joga volt. Szegény Platónnak még ez is sok volt és a demokráciát mint olyat "a csőcselék uralmának" tartotta "akik a megfelelő értékek hiányában a szabadságot a végletekig fokozzák, és szabadossággá változtatják".<br />
<br />
Még mielőtt valakinek is arra támad kedve hogy megkövezzen, nem, nem akarom elvenni a szavazójogot a nőktől a különböző bőrszínűektől, vagy vallásúaktól, legfőképpen nem akarom anyagi javakhoz, vagy diploma minőségéhez kötni a szavazati jogot. (De... azért lenne értelme annak, ha nem szavazhatna boldog, boldogtalan...) Őszintén szólva? Nem hiszem, hogy a demokrácia a jelen társadalmában létezik... igazából nem hiszem, hogy a demokrácia mint olyan létezik, leginkább utópiának tekinteném.<br />
<br />
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-x_QSP37e09o/USvITkIkTxI/AAAAAAAAAEw/FYjFHg6dyWU/s1600/Augusztus.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://4.bp.blogspot.com/-x_QSP37e09o/USvITkIkTxI/AAAAAAAAAEw/FYjFHg6dyWU/s320/Augusztus.jpg" width="240" /></a>Amit viszont alapvetően és abszolút visszautasítok, az az amikor a családi demokráciára terelődik a szó. Ugyebár egy demokráciában a tagok jogai és felelősségei ugyanazok, mindenki egyenlőnek számít. Na, ezt hogyan lehetne lefordítani a család nyelvére és hierarchiájára? A témában írók, szeretik az első helyen kiemelni, hogy ki kell alakítani a kölcsönös tiszteletet és egyenlőséget, mondván: "A gyereknek hasznára válik, ha lehetősége nyílik az
önirányításra és önfegyelemre. A szülő is jobban érezheti magát, mint
együttműködő, hozzájáruló csoporttag, ellentétben régebbi
tevékenységével, amikor csak felügyelőként volt jelen." Lehet, hogy én nem megfelelő gyerekekkel vagyok körbevéve sem otthon, sem a munkahelyemen, de én úgy vettem észre, hogy egy gyerek lényegéből fakadóan első körben <i>nem képes</i> az önirányításra és az önfegyelemre. Ez tanulás, szocializáció és legfőképpen személyiségfejlődés következménye. Ehhez viszont <i>muszáj</i> alá-és felérendeltségi helyzetben lennünk, hiszen a gyermeki örömelv egészen egyszerűen felülírja a tanulási helyzeteket, lévén azok nem a legkellemesebbek. Ugyanakkor nem érzem magam úgy, hogy ne lennék a családom együttműködő része és elrendőrködöm az életem. (Bár néha besokallok a fegyelmezéstől, amikor a gyerekek egymással állnak hatalmi harcban...) A kölcsönös tisztelet pedig nem a demokrácia eredménye, hanem a kölcsönös szeretet velejárója. Lehetetlenség valakit úgy szeretni, hogy közben nem tisztelem benne azt, ami ő maga. Ez a tisztelet pedig azt is magában foglalja, hogy amikor eljön az idő, akkor elengedem a kezét, hogy ő dönthessen, hogy neki akar-e menni a falnak, és ha igen, akkor melyik lesz az. Érzékeny egyensúly ez időben, térben és egyéb dimenziókban.<br />
<br />
Sajnos egyre több tapasztalatot szerzek azzal kapcsolatban, hogy milyen az, amikor a gyerek túl sok szabadságot élvez a családján belül, az ő akarata érvényesül, vagy döntést várnak el tőle olyan kérdésekben, amihez egyébként nem lenne joga. Itt üt be az a bizonyos szabadosság a családi életben. Nem baj, ha egyáltalán nem eszik a kölyök zöldséget, majd hozok kakaós csigát..., nem baj, ha soha nem fejezi be a rábízott feladatot, még kicsi..., nem baj, ha visszafelesel, olyan édesen teszi... De baj. Nem édes. Ez most kortünet, legtöbbször az egygyerekes családoknál fordul elő, vagy ott, ahol egy vagy mindkét szülő nem tud elég időt tölteni a gyerekkel, és kárpótlásként "magához emeli" a gyereket. Ez lehet hogy jót tesz a szülői léleknek, de a gyermekinek semmiképp. Ha egyforma nagyságú és jogú a szüleivel, akkor szükség esetén ki fogja őt megvédeni? Ha ő, a gyermek egyenlő apával, anyával, akkor kire fog <i>fel</i>nézni, kihez akar majd <i>fel</i>nőni? A gyerekek, az ilyen környezetre félelemmel reagálnak, és változatos megoldási formákat keresnek: hiszti, étkezési zavarok, alvási zavarok, bizonytalanságérzés stb. A gyereknek szüksége van határokra, szabályokra, és a szülők kötelessége és felelőssége, hogy ezek létező kapaszkodók legyenek a gyerek életében, és ha ezek megvannak, a huncut manók nagyon hálásak tudnak lenni érte.<br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-du-j5KMzb94/USlFx55ms7I/AAAAAAAAAEY/anQwq-F-FjU/s1600/2012augbudapest+032.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://3.bp.blogspot.com/-du-j5KMzb94/USlFx55ms7I/AAAAAAAAAEY/anQwq-F-FjU/s320/2012augbudapest+032.JPG" width="320" /></a></div>
Nagyon sokszor azért tartják a család demokráciáját alapvetőnek, hogy megvalósulhasson a családtagok közötti szeretetkapcsolat, a bizalom és egymás elfogadása. Fából vaskarika, mert ez ha domináns típusú szülők vagyunk akkor is megvalósulhat, és akkor is hiányozhat, ha keményvonalas demokraták vagyunk. Hogy hol a különbség? Fogós kérdés. Erikának, a főnöknőmnek van egy zseniális mondása: "Egy szülő két hibát követhet el, vagy utánfutónak, vagy talicskának nézi a gyerekét." Vagyis hibázunk ha a saját vágyainkat, terveinket akarjuk a gyerekkel megvalósíttatni, legyen szó iskolaválasztásról, vagy hajviseletről. Akkor cselekszünk helyesen, akkor jön létre a harmónia a családban, gyerek és szülő között, ha mindenkit a saját értékei szerint, és a saját érdekeiért tudunk kezelni. Nem várhatom el a gyerekemtől, hogy matekversenyeket nyerjen, mert nekem mindig az volt az álmom, (egyébként, nem...) hanem észre kell vennem, hogy hol vannak azok a kis bimbók rajta, amik ki fognak virágozni. (Könyöröghetek én az almafának, hogy teremjen gyönyörű fügéket, mert én azt szeretem...) Egy apa, egy anya mindig felelősséggel tartozik a gyerekéért, és a gyerek soha nem tartozik felelősséggel a szüleiért.<br />
<br />
Hellingertől származik a mondat: "A szülők a Nagyok és a gyermekek a Kicsik. A szülők adnak, a gyermekek elfogadnak." Nincs demokrácia, de van szeretetteljes és felelősségteljes <span style="color: #df4803;"><span style="color: black;">figyelem, ami meg tudja cselekedni, amit meg kell. Ha arra van szükség suttog egy odaillő mondatot, megölel vagy éppen biztat. De ha úgy hozza az élet szó szerint, vagy átvitt értelemben keményen fogja a gyereke csuklóját, a gyerek saját érdekében. Igazából kiabálhat is... és akkor a gyerek talán megsejti, hogy mennyire fontos ő, hogy érte anya, apa még kiabálni is képes. Nüansznyi a különbség az érte és rákiabálás között, a gyerek nem is fogja feltétlenül érzékelni azonnal, épp ezért amikor ilyen tökéletlenségre ragadtatom magam, a kedélyek lecsillapodása után el szoktam magyarázni a gyerekeknek, hogy mi is hozott ki a sodromból. (Ha kimegy kilógó derékkal a mínuszba, akkor vesemedence-gyulladást kap.) A tökéletlenség fáj, a szándék becsülnivaló. Így vagy úgy a gyereknek éreznie kell a mögötte álló, érte szóló erőt.</span></span><br />
T. Held Ritahttp://www.blogger.com/profile/02891578151940087304noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-6854713498180501037.post-76510092835329559142013-01-21T00:03:00.000+01:002013-10-17T23:09:43.776+02:00Görbe tükörÜltem az autóban azon a bizonyos januári reggelen, vártam már hogy újra lássam a csemetéimet, csend volt, csak az én fejem duruzsolt mint mindig, és én magam sem tudom hogyan jutottam el a képig, amitől értelmet kapott az előző nap minden anyai kínja.<br />
<br />
Bevillant, hogy úgy 9-10 évesen hogyan küldtek el engem (úttörő) táborba, és én két hétig nem tettem mást, mint rettegtem. Semmi másra nem emlékszem a táborból, csak arra, hogy félek, iszonyatosan félek, hogy fogom-e még látni az édesanyámat. Félreértések elkerülése végett, nem a magam életéért aggódtam, hanem az övéért. Valami nagyon mélyen azt súgta, hogy meg fog halni.<br />
<br />
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-2uluLUv43Sw/UPxrPVu-0SI/AAAAAAAAAD8/O6izzHSmBGY/s1600/2012augbudapest+148.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://4.bp.blogspot.com/-2uluLUv43Sw/UPxrPVu-0SI/AAAAAAAAAD8/O6izzHSmBGY/s320/2012augbudapest+148.JPG" width="320" /></a>Talán ez volt az első, talán nem, de mindenesetre ez az élmény volt annyira markáns, hogy most harminc év távolából is emlékezzem rá. Tudom, hogy végig amíg élt - még akkor is ha a munkahelyéről vártam haza - ez volt a visszatérő motívum, a félelem, hogy Ő nincs többé. Ezért folyamatosan vele voltam. Én voltam az a tini, aki nem járt el bulizni, aki otthon érezte magát jól, biztonságban. Ez tininek elég szokatlan... Ha pszichologizálni akarok, el lehet mondani azt is, hogy csecsemőként hogyan nem lehettem vele, először az ő, azután az én betegségem miatt, és ez hogyan hat a gyermeki lélekre. Lehet, hogy megéltem azt, amit a könyvek mondanak, hogy "Nincs itt az anyukám, meg fogok halni!", nem tudom... amit tudok, hogy én ezt a programot futtattam egész életemben... és amilyen az élet, be is teljesedett a félelem. Nem gyerekkoromban, de idejekorán, nehezen és lassan, kínzással felért az egész betegség beteljesedése.<br />
<br />
Már említettem, hogy számomra a szüléseim jelentették azt a pontot, ahol kiakadtam és először mentem terápiára. Hellinger terápiára. Jó két év beletelt, amíg mint hagymáról a héját lehámoztuk a felső rétegeket, és érkeztünk el a Mamához. Az enyémhez. A családi történethez, ami három generációnak jelentett tragédiát. Hogy mi a történet? Itt most nem fontos. A titok megőrzi önmagát. Elég a tény, hogy az a valami megtörtént, és a minta öröklődött nemzedékről nemzedékre. A lényeg, hogy én lehetőséget kaptam, hogy megszakítsam a sort, én lehetőséget kaptam arra, hogy éljek, a csomó kibomlott.<br />
<br />
Az autó talán magától futott már az úton, amikor ráeszméltem, hogy mindaz, amit én ekkora fájdalomnak, nehézségnek élek meg a saját csemetéimmel, már nem más, mint emlék a múltból, nem valóság már csak egy görbe tükör, ami még néha mindig torzítja a valóságot, vagy amit én annak élek. A gyerekeim még azelőtt születtek, hogy én lelki munkába fogtam volna, hiszen miattuk vágtam bele. Ennek következtében az Elsővel még jócskán volt alkalmam eljátszani azt a játszmát, ami olyan közel állt hozzám, és ő (Megint ez a hűség... ) hozta azt, amit én tudattalanul elvártam tőle, vagy amit tudattalanul sugároztam feléje, mint követendő példát. De simán átnyomtam mindkettőjükre a saját nyomoromat. (Ha láttál már kezelhetetlenül hisztis vagy agresszív gyereket, háromévesen elhízottat, túlalkalmazkodót, végtelenül magányosat, iskolai problémával küszködőt, kiközösítettet, akkor tudod miről beszélek. A sort pedig folytathatnám...)<br />
<br />
Az én csemetém rajtam lógott, és nekem ez jó volt. Jól esett, hogy szükség van rám, és úgy éreztem így van biztonságban. (Halljátok? Ugyanaz a történet, mint az édesanyámmal...) Ő ezzel a mintával élt majdnem hat évet, és jól beletanult, a Másodiknak már kevesebb jutott ugyanebből, következésképp könnyebben volt kizökkenthető. Amit én szép szimbiózisnak éltem meg anya és gyereke között tulajdonképpen félelemgörcs volt, és fogság. Mindkettőnknek. Ez a torzítás nem veszélytelen játék egyik félnek sem, mert az anyát,
apát belebetonozza valamibe, amit túl kellene lépni, a gyerek fele pedig
nem tud valóságosat közvetíteni. (Csak így, zárójelben merem megemlíteni, hogy nagyon sokszor az anyai-apai bűntudat az, ami elferdíti a valóságot.)<br />
<br />
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-5RQSqN7ntvk/UPxq7SSAA6I/AAAAAAAAAD0/oIx_CeaXM6g/s1600/160.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="212" src="http://2.bp.blogspot.com/-5RQSqN7ntvk/UPxq7SSAA6I/AAAAAAAAAD0/oIx_CeaXM6g/s320/160.JPG" width="320" /></a>Ez az én kissé sötét történetem, de a gyerekek nem válogatnak, ha arról van szó hogyan mentsék meg a szüleiket. Sokféle családi történet létezik és sokféle megoldás a gyerekek részéről, egy biztos, ami számunkra probléma a gyerekben, az a gyereknek megoldás valamire. Lehet ez bármiféle testi vagy lelki betegség, viselkedési furcsaság, bántó szokás, diszharmónia valamelyik családtaggal, vagy magával a szülővel, mind-mind jel arra, hogy... hogy... tennivalónk van. Mindenféleképp nekünk van tennivalónk, hiszen a gyerek hozzánk beszél, velünk kommunikál a diszharmónia titkos nyelvén. Mi vagyunk a kulcs.<br />
<br />
Ha visszakanyarodom a sajátom történetemhez, ott is bennem kellett megszületnie a megoldásnak, ez is időbe telt, de még több időbe került kilépni a szokás keretei közül, felismerni, hogy a tükör görbe, amiről azt hiszem úgy van, pedig már nincs is úgy. Nekem kellett felismernem, hogy a történet véget ért, már nem <i>kell</i> a régi sémák szerint viselkedni. Jelen esetemben, el lehet engedni a lurkóimat, fel lehet szabadulni. <i>Lehet</i>. Van egy pont, amikor már - a legnagyobb tisztelettel -, nem kell az ősöket követni.T. Held Ritahttp://www.blogger.com/profile/02891578151940087304noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-6854713498180501037.post-78980449647704796812013-01-08T22:24:00.000+01:002013-10-17T23:12:49.715+02:00Szilveszteri történetEz most itt ciki lesz az én tollamból. Ez most fájni fog. Legalábbis nekem mindig fáj, ha erre a területre tévedek, mert ez az a pont ahol nekem is szembe kell néznem a saját mumusaimmal. Erre most szilveszter környékén (is) rá kellett jönnöm, amikor a kölykeim meghívást kaptak a kicsi óvodájának <i>ottalvásos</i> szilveszteri bulijára. Namármost, ugye minden normális ember kapva kap az alkalmon, hogy egyedül maradjon a párjával, ne kelljen gyereket fürdetni, fektetni, mesét olvasni legalább egy nap az évben.<br />
<br />
Viszonylag kevéssé titkolt tény, hogy én nem vagyok normális, de még magamat is megleptem, hogy nekem ez még mindig probléma. Mármint a gyerekeimtől való elválás, akár csak egy buli erejéig is. A férjem erre általában annyit szokott mondani, hogy egy "control freak" vagyok, magyarul olyan valaki, aki nem bírja kiengedni a gyeplőt a kezéből egy pillanatra sem. Ebben is van igazság, (nagyon nagy...) de azért mégis fura, hogy nekem ez mennyire nyögvenyelősen megy csak. Persze itt írok anyaságról, terápiáról és társterületeiről, jól néznék ki, ha nem néznék bele hogy miért is ekkora kihívás nekem, otthagyni szórakozni a gyerekeimet. Aztán persze hogy ezekkel foglalkozom, amikor ez jelenti a legnagyobb kihívást. Félelmet. Ez az én nagy vörös. azonnal látható gombom, amit a legkönnyebb megnyomni rajtam.<br />
<br />
A nagyobbik kezdetben sem akart menni (hatalmas a gyerekek hűsége!), a kicsi belevette volna magát azonnal, a férjem magán kívül volt az örömtől, és én az eszemmel tudtam, hogy nagy hülye vagyok, ha nem használom ki a lehetőséget, ezért önszívem ellenére összepakoltam a gyerekeket, és elvittem őket a nevezetes rendezvényre. Fájt? Hát persze, hogy fájt! Igazán színpadiasan tördeltem a kezemet minden lehetséges alkalommal. Ugyanakkor láttam magamat kívülről, hogy ez itt most teljesen irreális, amit én érzek, és köze nincs a fiúkhoz, nincs köze az ő érzéseikhez, bennük lakó démonokhoz, ez az <i>én</i> történetem.<br />
<br />
Fentebb már írtam a gyerekek hűségéről, akik képesek magukat belevetni - mindenféle titkos csatornákon keresztül - szüleik világába, és nem mással teszik ezt, hanem segítségadás szándékával. Átvállalnák azt, ami a mi munkánk lenne, de olyan átéléssel vesznek részt ezekben a történetekben, mintha a sajátjuk lenne. Innentől fogva ez bizony kétélű fegyver, mert akaratlanul is belevon(hat)juk a saját csemeténket valamibe, amihez köze nincs, de ő is elszenved(het)i a következményeket. Ugyanakkor szerencse is, mert ha jól figyelünk, ugyanez a gyerek ezzel a technikával kristálytiszta tükröt tart elénk, azon a jogon, hogy hihetetlenül szeret.<br />
<br />
Most vissza a konkrét történetre. Anyuci - látszólag megmagyarázhatatlanul - ki van akadva, hogy el kell válni a gyerekeitől. Mit tesz erre a hűséges utód? Kézzel, lábbal, hangos tiltakozással adja a jeleket, hogy <i>ő </i>nem akar elmenni. Utálja. Úgyse megy! Hát nem érted???<br />
Görcsös anyuka némileg megnyugszik, hogy nem kell elszakadnia a kicsi fiától, de hálistennek valami csak megszólal benne, hogy nem lesz ez így jó... Apuci kezd ideges lenni, már beleélte magát egy estébe kettecskén... A Második, aki mindenkihez hűséges akar lenni, hol menni akar, hol nem... Káosz.<br />
...és ekkor Anyában felsejlik valami - bár ő maga sem tudja - és kiadja az ukázt, hogy "Kész, mentek!" Kimondta. Most már tartani kell magát hozzá, nincs visszaút. (Szolíd gyomortáji nyomás.) Így is tesznek, gyerekek felpakoltatnak, megadott és ismert címre leszállíttatnak. Elsőszámú Hűséges protestál, még az arcával is Lawrence Oliviert méltó utódaként jelzi mélységes fájdalmát, és lesújtó véleményét az ő szörnyű szüleiről.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-ed4r8KFZajM/UOyN8KWyjjI/AAAAAAAAADk/zpBc35sG8DY/s1600/IMG_4406.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="266" src="http://4.bp.blogspot.com/-ed4r8KFZajM/UOyN8KWyjjI/AAAAAAAAADk/zpBc35sG8DY/s400/IMG_4406.JPG" width="400" /></a></div>
<br />
Nos a végkifejlet amerikai filmekhez méltó pozitív végkifejlet, mindenki nyer. A szülők egy estét, amikor felfedezhetik, hogy a nagy mókuskerékben még mindig nem vesztették el egymást, sőt, fel tudnak töltődni a nagy élménnyel, hogy ők nem csak Apa és Anya, de Férfi és Nő is, akik nem véletlenül kötötték össze az életüket. A gyerekek pedig gazdagabbak lettek egy hatalmas bulival, gyerekpezsgőzéssel, élő rock koncerttel (köszi Vastrabant!), és egyéb nyalánkságokkal a szó mindkét értelmében. A Hűséges is remekül van, kiszakadt anyja történetéből, és élvezte a sajátját. (Pedig neki sem volt könnyű, az ő ragaszkodása, ugyanolyan erővel jelent meg, mint Anyáé. Másnap mindenkinek elmesélte a telefonban mennyire fantasztikus szilvesztere volt, és még hétfőn az iskolai csendkörben is ez volt a vezető híre.) Ezen túl mindenki megnyerte az élményt, hogy lehet külön-külön is, és ez jó. Jó együtt lenni, és jó külön lenni. Minden a saját ellentétében nyeri el az értelmét.<br />
<br />
Ha ez nem lett volna elég, van még egy bónusz, amire vezetés közben jöttem rá, amikor a gyerekekért mentem, hogy begyűjtsem őket a buliból. (Lebuktam, én vagyok Anyuci...) De ezt majd legközelebb, túl hosszú lenne.T. Held Ritahttp://www.blogger.com/profile/02891578151940087304noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6854713498180501037.post-52066685489364678992013-01-01T20:45:00.003+01:002013-10-21T21:26:34.256+02:00A százarcú boszorkaÁkos fiam körülbelül hat-nyolchetes lehetett, amikor Sue barátnőm meglátogatott. (Arról idáig hallgattam, hogy az eddig leírtak mind Angliában történtek még.) Már túl voltunk a kötelező "jajdeédeskisfiú" körökön, amikor Sue hátradőlt a karosszékben, belekortyolt a tejes teába, - a bögre fölött csak a szeme látszódott - és halkan annyit mondott: " Hát igen, az anyaság egy élethosszan tartó bűntudati utazás. Isten hozott!" Persze mindehhez cinkosan mosolygott a szeme, így azt hittem viccel velem.<br />
<br />
Ahogy az lenni szokott persze, nem viccelt, és ha én jobban figyeltem volna az előtte lévő hat-nyolc hétben, ezt én is tudhattam volna, de akkor még nem voltam tisztában az anyai és minden másfajta bűntudat megjelenési formájával. Lázárervinesen szólva tényleg olyan mint a százarcú boszorka, akiről tudni illik, hogy egyszer farkas, máskor szép lány, és úgy váltogatja az alakjait, mint más ember a zokniját. <br />
<br />
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-FD2jyZyksWA/UN3VwkZ46nI/AAAAAAAAADE/hzBJrzS2XAM/s1600/june2011+017.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://3.bp.blogspot.com/-FD2jyZyksWA/UN3VwkZ46nI/AAAAAAAAADE/hzBJrzS2XAM/s320/june2011+017.JPG" width="320" /></a>De ugye mi is a szülés első bűntudat-kiváltó tényező? Hát persze, hogy a sírás, és ha őszinték akarunk maradni, akkor belátjuk, hogy ez minden életkorban kiválóan működik tiniknél, sőt felnőttkorban is... Főként friss, elsőgyerekes anyák esnek áldozatául ennek a remek technikának. Nem azt mondom persze, hogy nem érdemes figyelni a gyerek sírására, hanem hogy másként kell értelmezni, sőt egyáltalán értelmezni kell. (Szerintem ez az első gyereknél lehetetlen, ha valaki megtette, emelem kalapomat előtte.) A sírásra mindenképpen figyelni kell, de tudni kell róla, hogy nem feltétlenül azt közli a csemeténk, hogy "csapnivaló vagy", "rosszul vagyok, szörnyű az életem" és egyéb apróságok. Unalomig lerágott csont, hogy a csecsemő a sírással kommunikál. Igen ez így van. A másik oldal meg az, hogy mi ezt elhisszük-e neki, hogy csak kommunikál, és nem véleményt mond rólunk, újdonsült vagy "bejáratott" anyukájáról.<br />
<br />
Nekem is csak a második fiam megszületése után sikerült belevernem a fejembe, hogy az, hogy <i>ha a gyerek sír, az nem engem minősít</i>. Az első - Ákos - már csecsemőnek is energiabomba volt, nagyon kicsi alvásigénnyel, annál nagyobb mozgásigénnyel, ehhez illő szomjas kíváncsisággal a világra, és köszönte szépen, ő egyhetesen is kikérte magának, ha le mertem tenni a babakocsiba. Magyarul: szederjesre üvöltötte a fejét. Így történt, hogy én mindig elképedve, és irigységgel szemléltem azokat a kocsiülésben szendergő, alvó babákat, akik mellett nyugodtan lehetett vásárolni, és levontam a tanulságot, hogy valószínűleg valamit nagyon rosszul csinálok, mert az én gyerekem így csak sátoros ünnepek alkalmával viselkedett. (Ebben az angol rokonság is egyhangúan megerősített, szerintük a legelején elkapattam a fiamat, mert "túlzottan figyeltem rá". Ennyit a kulturális különbségekről...)<br />
<br />
Aztán a következő bukkanó ott kezdődött, amikor problémák akadtak a szoptatással, megint nem feleltem meg a <i>saját</i> normáimnak, és mivel nem feleltem meg magamnak, a szerencsére strapabíró gyerkőcöt állítottam mércék elé. Hozza-e az elvárt súlyt? Hozza-e az elvárt hosszt? Úgy fejlődik-e a mozgása, ahogy a nagykönyvben meg van írva? Gügyög-e? Mikor mondja ki az első szót? Ez egy véget nem érő verkli lehet, ha az ember lánya nem kapja el magát időben. Mit mondjak? Kötelezően hihetetlenül nagy marha voltam.<br />
<br />
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-5evEmxYxyKA/UN3W43qJ2wI/AAAAAAAAADQ/gbLB7FeHdcU/s1600/june25-july4+073.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://1.bp.blogspot.com/-5evEmxYxyKA/UN3W43qJ2wI/AAAAAAAAADQ/gbLB7FeHdcU/s320/june25-july4+073.JPG" width="320" /></a>Amit fontos meglátni, hogy hol van az a pillanat, amikor az anya lestresszeli magát, és ha lestresszeli magát, akkor ezt a saját elvárásai miatt teszi-e, vagy a környezete miatt. (Hátrányos helyzetűnek számíthatja az magát, akinél ez a kettő egyszerre jelentkezik.) Ugyanakkor fontos abba is belegondolni, hogy a bűntudat mindig a felelősség relációjában keletkezik és jelenik meg, és itt is nagyon széles a választási lehetőség. A felelősség, hogy vigyáztam-e rá várandósság alatt, szépen született-e, jó körülmények közé érkezett-e, akarta-e az apukája hogy megszülessen, akartam-e én, hogy megszülessen, tudtam-e hozzá azonnal kötődni, el tudtam-e fogadni a megváltozott életfeltételeket satöbbi, satöbbi, satöbbi.... kimeríthetetlen a sor, mert mindenkinek más jelenik meg felelősségként, így más lesz a bűntudat tárgya. Engem soha nem érdekelt, hogy milyen márkájú cuccot húztam a gyerekre, de láttam olyat, akinek belső kényszere volt arra, hogy bizonyos árkategória alatt nem vásárolt a picijének, ez volt az ő személyesen kijelölt felelőssége és bűntudatot generált, ha nem tudta végrehajtani. Ugyanakkor szörnyen éreztem magamat, amikor a másfél éves kölykömmel már harmadszorra költöztem. ("Még egy tisztességes otthona sincsen...") <br />
<br />
Az előzőeket olvasván nekem is úgy tűnik, mintha az anyaság egy jó nagy folyamatos szívás lenne. Ez mindaddig igaz is, amíg mindent meg akarunk tenni a gyerekünkért. A tökéletesség mindig izzadtságszagú, valamilyen szinten embertelen, így szembe kell néznünk a ténnyel, hogy akkor nyerünk minden szempontból, ha megmaradunk az optimumnál. Egyrészt így megspórolunk magunknak egy hegynyi bűntudatot, valószínűleg kisebb-nagyobb csemeténknek is emberibb példát mutatunk. Ha belegondoltok, mindenki jobban akarja "csinálni" az életét, mint a szülei, de mit és hogyan akar majd az, akinek "tökéletes" szülei voltak? Helyből kudarcra van ítélve. Innentől szép a történet, hogy <i>kell </i>a szülői tökéletlenség a gyerek optimális fejlődéséhez. T. Held Ritahttp://www.blogger.com/profile/02891578151940087304noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-6854713498180501037.post-1428586847495734092012-11-27T14:38:00.000+01:002013-10-21T21:28:54.769+02:00Miből lesz a szupermami?Amikor az ember elhatározza, hogy szupermamivá fog válni, általában még nincs gyereke, így természetesen felelőtlenül és felhőtlenül lehet tervezgetni, hogy mit és hogyan fog csinálni. Miért is csináltam volna én másképp?<br />
<br />
Kicsi gyerekként tudtam, hogy anyuka szeretnék lenni, huszonévesen megálmodtam, hogy hogyan szeretnék szülni (gyengéden, segítség nélkül, lehetőleg otthon, Leboyer módra), és azt is elterveztem, hogy ez biztos életem nagy élménye lesz. Hát az lett. De nem úgy ahogy én azt elképzeltem. Az én fejemben - botor módon - meg sem fordult, hogy valami félresikerülhet, megcsúszhat. Ez azért is meglepő, mert a konduktori előéletemben végig ilyen "véletlen" történések megtestesülésével foglalkoztam.<br />
<br />
Az, hogy bajban vagyok, bajban vagyunk a vajúdás harmincadik órája felé hasított belém. Természetesen akkor már régen nem otthon voltam hanem kórházban félig öntudatlanul a kialvatlanságtól, a fáradtságtól és a fájdalomtól. Megkísértett a gondolat, hogy ezt egyikünk se fogja túlélni, és ez a gondolat az idő múltával rettegésbe csapott át.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-Vk9h8k9ExZE/UK4phSbnB1I/AAAAAAAAACg/lBwd0xJuuyM/s1600/100_1786.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://4.bp.blogspot.com/-Vk9h8k9ExZE/UK4phSbnB1I/AAAAAAAAACg/lBwd0xJuuyM/s320/100_1786.JPG" width="320" /></a></div>
Amikor majdnem kétnapi kínlódás után megszületett a döntés, hogy megcsászároznak, én megkönnyebbültem, újra láttam reményt arra, hogy életben maradunk. Innentől fogva felszállóágba került a történet, mert Ákos is egészségesen megszületett, én is maradtam, úgy tűnt, hogy a hátunk mögött hagyhatjuk az elmúlt két napot. Nos, ezt feltételezni legalább akkora ostobaság volt, mint azt képzelni, hogy ha az ember eltervez valamit, akkor az úgy is lesz.<br />
<br />
Nem számoltam lelkem útvesztőivel, a végigálmodozott évekkel, hogy én milyen tökéletesen fogom megszülni a gyerekemet, hogy a legjobb kezdést adjam neki az élethez. Mert az én megátalkodott lelkem-szívem csak elkezdte verni a tamtamot, hogy "Milyen anya vagy te, ha még a gyerekedet se tudod megszülni?", "Milyen anya vagy te, hogy rendesen el se tudod indítani a gyerekedet az életben?", "Milyen anya vagy te, ha nem a legjobbat adod húsodnak-vérednek?" Az tény és való, hogy drámában mindig nagy voltam, de ezek most számomra igazi fájdalomként jelentek meg. Természetesen a környezetem, ebből egy szót sem értett, hogy miért is vagyok feldúlt, és élem meg az egész szüléstörténetemet veszteségként, amikor végül is egy egészséges gyereket kaptam a kezembe.<br />
<br />
Egyrészt az álmok elvesztése ugyanúgy veszteség, mint mindegyik másik, vagyis gyászolni kell, és be kell vallanunk magunknak is, hogy veszteség ért minket. (Ez itt most globálisan értendő, senki ne szűkítse le csak erre a történetre...) Természetesen gazdagabb lettem én is egy kisfiúval, de romba dőlt minden, amit és ahogy adni akartam Neki, és amit én szerettem volna átélni. Évekig ki se tudtam mondani, hogy megszültem a kisfiamat, mindig próbáltam úgy fogalmazni, hogy érződjön az én bűnöm is. Ha egészen őszinte akarok lenni magamhoz, még ma is fáj... Már nem keseríti meg a napjaimat, de ha végiggondolom az egészet vizes lesz a szemem.<br />
<br />
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-pwlNN3I6UDM/ULTBRGpgO0I/AAAAAAAAACw/FExM5M6V0a8/s1600/IMG_7128.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://3.bp.blogspot.com/-pwlNN3I6UDM/ULTBRGpgO0I/AAAAAAAAACw/FExM5M6V0a8/s320/IMG_7128.JPG" width="240" /></a>Még mielőtt bárki elkezdene szörnyűlködni, hogy mennyire szerencsétlen voltam, el kell árulnom valami egészen paradox dolgot: az, hogy nekem ez így sikerült, és ennyire fájt minden szinten, életem megmentője lett. Kimozdított egyfajta spirituális holtpontról, rákényszerített arra, hogy megtanuljak másként látni és kezelni mindent. A testem nem tudott megnyílni, de valaminek nyílnia kellett... és azóta is köszönöm a Sorsnak, hogy elküldték nekem azokat a gyerekeket, akik bevállaltak engem a születésükkel és mindennel együtt, akiknek pont én voltam a legjobb.<br />
<br />
Ugyanakkor a jó rosszhírem az mindenki számára, hogy, amit mi elviselhetetlennek, vagy traumának élünk meg, az teljességgel személyreszabott, és senki nem menekülhet előle. Mindannyiunk életében vannak olyan momentumok, olyan életesemények, amit talán kicsiny dolgoknak tűnnek és mégis nyomot hagynak rajtunk. Persze vannak kikerülhetetlen nagyságúak is, amiket muszáj azonnal észrevenni, a kérdés csak az, hogy megadjuk-e neki a fontosságának megfelelő figyelmet és tiszteletet.<br />
<br />
Ha az anyaságról van szó, a trauma kikerülhetetlen. Ez azon kevés szerepek egyike, amit talán valamennyiünk jól, sőt tökéletesen akar csinálni. Ez pedig nem megy. Ezzel pedig, (most jönnek a fanfárok...) elérkeztünk az anyaság legnagyobb, kikerülhetetlen állomásához, a bűntudathoz. De mára már eleget fecsegtem, a többit elteszem a következő alkalomra.<br />
<br />T. Held Ritahttp://www.blogger.com/profile/02891578151940087304noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-6854713498180501037.post-6779584129739120982012-11-20T21:33:00.000+01:002013-10-21T21:30:51.468+02:00A kezdetek kezdetePontosan emlékszem hogyan kezdődött. A nagyobbik gyerekem hároméves lehetett, és még nem volt meg a kisebbik, én mégis úgy éreztem magam, mint aki az egész világ terhét cipeli a hátán. Nem jutott idő a megszokott jógára, könyvolvasásra, barátnőzésre, lehetőség sem mutatkozott bármiféle szabadságra, mindazokra a dolgokra, amit az ember lánya saját magáért megtesz, és élvez. Mit szépítsük? Ki voltam, mint a liba... <br />
<br />
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-UKPgNScq7Ec/UKvmNCAFlfI/AAAAAAAAABY/7XoZuXuBVf4/s1600/DSCF1719.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://4.bp.blogspot.com/-UKPgNScq7Ec/UKvmNCAFlfI/AAAAAAAAABY/7XoZuXuBVf4/s320/DSCF1719.JPG" width="320" /></a>Mindezen érzékeny állapotomban úgy éreztem, hogy a média folyamatosan bombáz az ideális anyuka eszméivel. Gyakorlatban ez azt jelentette, hogy ilyen-olyan hírességek áradoztak újságokban, tévében, hogy milyen fantasztikus dolog anyának lenni, persze emellett vizsgáznak, könyvet írnak, angolul tanulnak, természetesen mindig csinosak, és soha nem volt teljesebb az életük. Én meg ültem, és belül fortyogtam míg ezeket olvastam, mert addig számomra az anyaság nem erről szólt. Először azt hittem valamit rosszul csinálok (egyébként ez igaz, de ez egy másik téma), aztán dühös lettem, hogy miért fest a sajtó olyan képet a szülői létről, ami nem valóságos, vagy enyhén fogalmazva egyoldalú. Igen, szép, igen, semmi mással nem helyettesíthető, igen, ma is bármikor úgy döntenék, hogy megszülöm a gyerekeimet, de mindemellett anyának lenni élethosszan tartó feladat, és valljuk be: teher. Anyának lenni nem pehelysúlyú feladat. Pláne manapság, amikor nem lehet magától értetődőnek venni, hogy haptákban állnak a segítőkész nagymamák a gyerekágynál. Pont ez volt, ami az újságokból hiányzott: a 24 órás szolgálat, a fáradtság, a monotónia, a soha előtte nem tapasztalt felelősség. Ezekről azonban nem szóltak a hírek. Az én életemben pedig teljesen jelen volt, és én tátongó rést éreztem az én valóságom, és a celebek által tolmácsolt valóságok között, és én igazságérzetem teljes erejével és tudatával úgy döntöttem, hogy szólnom kell.<br />
<br />
Na, ekkor ragadtam tollat, és megírtam a véleményemet V. Kulcsár Ildikónak, és legnagyobb meglepetésemre a levél meg is jelent a Nők Lapja valamelyik számában "Nem vagyok Szuperanyuka" címmel. Sajnos nem jöttem ki túl pozitívan belőle, a megemlített témák egy részét semlegesítette, és egy enyhén neurotikus, hisztis csajnak éreztem magam a válasza után. (Valljuk be: ebben azért van némi igazság... De mint általában mindig, ez is csak egy része az egésznek...)<br />
<br />
Így ott álltam saját magammal egy feszült helyzetben, és akkor jött az ötlet, hiszen biztos, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki ebben a cipőben jár, gyerekes barátnőim is biztattak... Csináljunk egy honlapot! Egy olyat, ahol az anyaság összes oldala megjelenhet kendőzetlenül, a keserűje és az édese is. Rendben! De mi legyen a neve? ... A válasz szinte magától értetődően adta magát: Szupermami.T. Held Ritahttp://www.blogger.com/profile/02891578151940087304noreply@blogger.com0